„Sokat beszéltünk már a betyárbecsületről. Tudjátok, ez azt jelenti, hogy nem áruljátok be egymást mindenféle csipp-csupp ügy miatt. Egyházi iskola tanulóiként, minden reggel áhítattal kezditek a napot és heti háromszor van hittan órátok is. Volt Jézus körül egy tanítvány, aki elárulta őt. Júdásnak hívták. Emlékeztek? – Hogyan árulta el? – Megcsókolta a Getszemáni kertben. – Nagyon ügyes vagy! Ezt fogjuk most eljátszani, de természetesen mi nem csókoljuk és, nem pusziljuk meg egymást. Üljünk körbe, úgy, hogy mindenki jól lásson mindenkit. Be kell majd csuknotok a szemeteket! Én körbe fogok menni, és akinek megérintem a fejét, ő lesz a mi Júdásunk. Ha körbe érek szólok, akkor kinyithatjátok a szemeteket. Júdás dolga az lesz, hogy keresse a tekinteteket. Akivel összenéz, arra ha rákacsint, akkor azt a társát kiejti a játékból. Ha pont te néztél vele szembe, és rád kacsintott, akkor állj fel, és lépj hátra egy kicsit, onnan kövesd figyelemmel, hogy hogy alakul a játék! Ha észreveszed, hogy ki a Júdás, és nem rád kacsintott, akkor tedd fel a kezed, de egyelőre ne szólj egy szót sem! Ha három kéz emelkedik a magasba, akkor Áruljátok el ki a Júdás! felszólítás után, egyszerre kell rámutatnotok arra, aki szerintetek az áruló köztetek. Ha mind a hárman ugyanarra a társatokra mutattok, akkor lefülelitek, és Júdás elveszett. Ha viszont rossz emberre mutattok, akkor ti estek ki. Tehát jól gondoljátok meg, hogy mikor teszitek fel a kezeteket! Győződjetek meg róla alaposan, hogy biztos ő e a Júdás! A játék addig tart, ameddig összesen három gyerek ül, hiszen akkor az egyik biztosan Júdás, és mivel rajta kívül csak ketten vannak, ezért ők kevesek ahhoz, hogy lefüleljék őt. Van-e kérdés? Ha nincs, akkor Játékra fel! „

Miklós Szilvia
Célcsoport: 5-9