„Álommanó! Én most átváltoztam, én vagyok most az Álommanó, s azt szeretném, ha mindenki elaludna. Úgy tudlak elaltatni, ha rádkacsintok úgy, hogy a többiek ne vegyék észre. Ha sikerült, neked le kell ülnöd vagy feküdnöd a szőnyegre, mert akkor én téged elaltattalak. De mivel ti most nem aludni, hanem játszani szeretnétek, meg kell próbálnotok elvenni a varázserőmet, ami csak akkor sikerül, ha felismertek engem. Aki észreveszi, hogy az álommanó kacsint, az megmondhatja, hogy ki az. Ha viszont nem találja el, akkor ő is elalszik, úgyhogy nagyon figyeljetek, csak akkor szóljatok, ha biztos ő az. Akire a manó rákacsint, ő rögtön elalszik, már nem tud megszólalni, nem mondhatja el, hogy ki a manó. Nagyon figyeljétek egymás szemét, hiszen csak így tudjátok kitalálni, ki az álommanó. Ha sikerül kitalálni, ki a manó, akkor mindenki felébred, s tudunk tovább játszani. Az álommanót most titokban én fogom kiválasztani úgy, becsukjátok kicsit a szemeteket, én pedig megsimogatom valakinek a hátát a varázspálcával, így adom át neki a varázserőt. A játék helyszínéül a csoportszobát választottam, a szőnyeg köré rakott székeken ülnek majd a gyerekek. A hely alakításánál már ők is segíthetnek, ebben szívesen szoktak segítkezni. Motiválásnak egy színes varázspálcát használok. A játék menetén változtattam, hiszen a gyerekek életkorukból fakadóan még nem tudnak várni, lesznek, akik rögtön megmondják ki a kacsintó. Így tehát elég, ha egyvalaki felismeri a manót. A legegyszerűbb módja, ha én választok manót pl érintéssel, hiszen így tudom őket segíteni is, s talán ez a leggyorsabb, így kevesebb a várakozási idő a játék során. A játék közben mindenki játékban marad, nem esik ki (sokan nehezen viselnék, kudarctűrő képességük még nem alakult ki) A játék szabályainak ismertetésénél már tulajdonképpen egy próbajátékot is játszunk, hiszen így könnyebb nekik megérteni, megismerni a szabályokat. „

Wald Anita
Célcsoport: 0-5