„A mackóóvodában délutáni alvásra készülődnek. Mivel nem mindig alszanak el könnyen a bocsok, az óvónéni messze földről elhívott egy álomtündérkét, hogy jöjjön be és kacsintson rá a kismacikra. Ettől a macik édes álomba merülnek. Az lesz az álomtündér, akinek kétszer simítom meg gyors egymásutánban a hátát, ahogy körbemegyek a körön kívül és mindenki kap egy simítást. A többiek egy simítást kapnak. Akire rákacsint az álomtündér, az kijjebb ül a körből, mert ő már alszik. Az álomtündérnek titokban kell munkálkodnia, lehetőleg úgy kell kacsintania, hogy csak az lássa, akire rákacsintott. Ha valaki már tudja, ki az álomtündér, jelezheti, de még ne mondja el, kire gondol. Ha már hárman jeleztek, megmondják. Ha nem ugyanarra mutattak, akkor ők mind elalszanak, mert az álomtündér álmot bocsát rájuk. Ha ugyanarra és ő az álomtündér, akkor az álomtündért leleplezték, ő is elalszik és másik álomtündér lesz. Ha nem ő az álomtündér, de hárman mutattak rá, akkor is elalszik. Az alvók kicsit a körből kihúzódva figyelik, mi történik, de nem szólnak, nem is mutatnak rá senkire, mert ők alszanak.”

Volenszki Ivett
Célcsoport: 5-9 év