„Sziasztok Szuperhősök! Én Macskanő vagyok. (Miaú) Ti pedig iskolás lányok/fiúk vagytok a civil életben, de egyébként pedig Szuperhősök vagytok ti is saját szuperképességekkel. Nekem is van szuperképességem. Az egyik, hogy olyan elementáris erővel tudok rákacsintani az ellenségre, hogy az elveszti a saját szupererejét. És mindezt olyan gyorsan, hogy senki észre sem veszi, hogy mi történt. Ezt a szuperképességemet át tudom adni bármely másik szuperhősnek közületek. Üljetek körbe, csukjátok be a szemeteket, és képzeljétek el, amint egy szuperhős bőrébe bújtok. Én pedig körbesétálok mögöttetek, és akit megérintek, annak átadom a kacsintás szuperképességét. Mivel a szuperhősök mindig inkognitóban vannak, semmiképp se áruljátok el, hogy melyik szuperhős bőrébe bújtatok. Amikor szólok, kinyithatjátok a szemeteket, majd mindenki váltva nézzen a többiek szemébe. A kacsintó szuperhős feladata az lesz, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a szuperhős vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Akire a kacsintó rákacsintott, az elveszti a szupererejét, és kiesik a játékból. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, akkor azt jeleznie kell kézfeltartással, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három szuperhős is sejti, hogy ki a kacsintó, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a szuperhősre, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman elvesztik a szupererejüket, és kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a szuperhős veszti el az erejét, és esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha a kacsintóval együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a kacsintó nyert. Hiszen már nem lesz három szuperhős, aki gyanakodhatna. Ha pedig lefülelik a kacsintót, akkor a többi szuperhős nyert. Hajrá Szuperhősök!”

Veres-Lukács Lilla
Célcsoport: 5-9 év