JÁTÉKRA FEL!

Veiszné Kővári Dóra: Kapd el a tigrist!

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Kapd el a tigrist!
  2. A játék pedagógiai célja: Játékosan, stresszmentesen begyakoroltatni idegennyelvet (szavakat, nyelvtani anyagot pl.: tárgyeset, múltidő, dátumok, mlléknevek, adott témakör kérdéseihez a válasz… stb.)
  3. A játék jellege: Kommunikációs
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Elmondani a diákoknak, hogy nincs becsúszás (mert lejön a térdükről a bőr), nem léphetnek át a vonalon (mert összeakadhat a lábuk), alapvetően óvatosak legyenek (ne koccanjon össze a fejük).
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 10+
  8. Játékidő: 5-10 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: egy darab plüssállat, szükség esetén egy darab kötél vagy kréta (azért, hogy a két csapat tartózkodási helyét és a középvonalat jelölni tudjam, de például a folyosói járólapon is kinevezhetünk csíkokat…) ezenkívül papír és toll (azért, hogy a pontokat írni tudjam)
  12. Technikai igény: nincs
  13. Az előkészítés feladatai: kijelölni a tartózkodási helyeket és a középvonalat, 2 csoportra osztani a társaságot
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: esetleg felrajzolhatják a vonalakat
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Elmondom a játék címét, és azt, hogy ez milyen típusú játék lesz A játék neve: Kapd el a tigrist! és gyorsasági feladat lesz, pontgyűjtéssel
  17. A játék menete, játékszabályok: A diákok felállnak a hátam mögé egyes sorba, így véletlenszerűen tudom őket két csoportra osztani. Én úgy csináltam, hogy az első gyerek A csoport, a második B, a harmadik A és így tovább. (Variáció 1: pl.: a 3., 4., 6. és 8. A csoport, a maradék B csoport). Felállnak a csoportok a megadott vonalra. (Három vonal van: bal, középső és jobb. A gyerekek a két szélső vonalra állnak.) A csoport emberei kapnak egy-egy számot úgy, hogy a másik csoport emberei ne tudják, kinek mi a száma. Ez egyébként csak az első fordulónál meglepetés, utána már tudják, ki kinek a párja.). Amennyiben a csoport páratlan létszámú lenne, akkor a kevesebben lévő csoportban az egyik diák két számot is kap, amire futnia kell. Akinek a számát mondom (pl. Nummer 3), annak a párnak kell futnia a tigrisért 1-2-3-ra. (Amikor már jól megy a játék, gyorsíthatjuk azzal, hogy nem számolok 1-2-3-ig, hanem ahogy kimondom a pár számát, azonnal futniuk kell.) A pár tagjai nem léphetnek át a középvonalon, nem csúszhatnak be a vonalra és természetesen ügyelniük kell arra, hogy ne koccanjon össze a fejük. A párból aki hamarabb megfogja a tigrist, az válaszolhat a feltett kérdésre. Én ebben a játékban egy melléknevet mondok, és a feladat az, hogy ennek a melléknévnek az ellentétpárját kell mondani. Ha nem tudja a diák (aki a tigrist fogja) a választ, akkor a másik gyerek válaszolhat. Pontot az kap, aki a helyes választ mondta. Én ezt feljegyzem a papíromra (pl.: A csoport), a gyerekek visszamennek a helyükre és új számot mondok. (Ha senki sem tudja a választ, akkor a két csoport közül jelentkezési alapon megmondja vki a választ, de pont nem jár érte.)A játék addig tart, amíg el nem fogynak az általam összeírt szavak. A végén összesítem a pontszámot, és kihirdetem a győztes csapatot.
  18. A játék lezárása: Elmondom, hogy valószínűleg ennyi gyakorlás után otthon már csak át kell nézni az anyagot…
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Mivel ugyanaz a szó többször is előkerült a játék során, ezért könnyebben megjegyezték a gyerekek. Sikerélményt adott nekik, és akik a játék elején kevesebbet tudtak, a végére ők is „belejöttek”, mert sokszor hangzott el a jó válasz, gyors, pörgős volt a játék, ezért nem kerültek "ciki" helyzetbe, jól érezték tanulás közben magukat. Megdicsértem a csoportot és maguk a gyerekek is elmondták, hogy szinte itt megtanulták, amit kellett. Ez nekem is egy pozitív visszajelzés volt…
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Variáció 1: a csoport elosztása marad ugyanez. A játék viszont úgy változik, hogy nem kell futni a tigrisért, hanem középre van téve egy asztal (nekem a képen egy udvari lóca), ennek a két végére kitettem két papírt és tollat. Kimondtam egy szót és utána egy számot (pl.: Nummer 3). Ennek a párnak el kellett futnia a lócán lévő papírhoz (előre megbeszéltük, hogy melyik papír melyik csoporté) és a kimondott szót le kellett írni helyesen. A gyerekek a lóca két végén írtak, egymáshoz képest fejjel lefelé papírra. Aki hamarabb készen volt, az a magasba emelte a papírt. Ha az első ember helyesen írta fel a szót, ő kapta a pontot. Ha nem, akkor megnéztem a második ember helyesírását és ha jó volt, akkor ő kapta a pontot. Ha senkié sem volt helyes, akkor nem kaptak pontot. (Én azért akkor is leellenőriztem a 2. ember írását, ha nem járt érte pont, azért, hogy ha jó, akkor megdicsérjem, ha nem, akkor tudjuk javítani, hogy ne rögzüljön a rossz helyesírás). Utána helyre mentek, és következő számot szólítottam következő szóval. Variáció 2: ugyanez, de nem írják a gyerekek a szót, hanem a kihelyezett betűkártyákból rakják ki a megadott szót. (ezt már nem csináltam meg vizsgafeladatként…)
  21. A játékvezető speciális feladatai: nincs
  22. Egyéb/megjegyzés: 
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Veiszné Kővári Dóra