A játék neve, címe: Kéz-lecsapós

A játék pedagógiai célja: A csoport tagjai közötti kapcsolat erősítése a fizikai kontaktus által. Figyelmi funkciók erősítése. A jobb és bal gyakorlása. Taktilis érzékelés erősítése.

A játék jellege: Együttműködési

A baleseti kockázat szintje: alacsony

Szükséges biztonsági intézkedések: Érdemes megnézni, hogy a tanulóasztal szélei mennyire egyenletesek, nincsenek-e esetleg kiálló farostok, nehogy megsérüljön a játékosok bőre, ruházata. Mindenképpen meg kell vizsgálni az asztal sarkait is, hogy ne legyenek hegyesek. Ha a megszokott tanulóasztalt ülik körbe a játékosok, akkor a fiókot támasztó (és egyben takaró) lap miatt az ott helyet foglaló1-2 játékos lába nehezebben férhet el. A második körben emiatt érdemes a helyeket megcserélni.

Résztvevők száma: 8 főnél kevesebb, 8-14 fő,

Résztvevők életkora: 7 évtől idősebb

Játékidő: 5-10 perc

Helyszín: A játék bárhol játszható

Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni

Eszközigény: Tanteremben, fiók vagy tartó nélküli asztal körül székeken elhelyezkedve kényelmesen játszható a játék. Szabadban is játszható, olyankor szükséges egy nagyobb méretű pléd, melyet az egyenletes talajra (esetleg az iskolaudvar sima kövezetére) leterítünk. Ilyenkor törökülésbe ülnek le vagy térdelnek a játékosok, kissé előre hajolva.

Technikai igény: Teremben körüljárható asztal, székek, a szabadban egy vastagabb pléd.

Az előkészítés feladatai: Érdemes megnézni, hogy milyen az adott belső tér (tanterem) bútorzata. A régebbi típusú berendezés esetén (pl. a kétszemélyes tanulópadnál, amikor egyben van az asztal a paddal) nem tudják a játékosok körbe ülni az asztalt. Ilyenkor gondoskodni szükséges sima szélű asztalról és székekről.

Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc

A résztvevők bevonásának lehetőségei: A játékosoknak legyen lehetőségük arra, hogy ők dönthessék el, hogy ki hol (az asztal melyik részén) szeretne az első körben helyet foglalni.

A játék megnyitása, nyitánya: Az első játék idején a játékszabályok ismertetése következik. Ilyenkor – a fokozatosság érdekében – a kezek egymás mellett helyezkedjenek el. Amikor már ismerős a játék, akkor bátran teret adnék a játékosoknak, hogy ők dönthessék el, hogy egymás melletti- vagy keresztezett kéztartással játszanak-e az első körben.

A játék menete, játékszabályok:A következőkben az alapjáték tantermi változatának leírását jegyzem le. A játékosok elhelyezkednek a körüljárható asztal körül. Két karjukat kitárva, tenyérrel lefelé helyezik az asztalra. Az egymás mellett ülők kézfejei egymás mellett legyenek, igyekezzenek kört alkotni. (1. kép) A játékvezető álló helyzetben marad, ellenőrzi a kezek elhelyezését. Miután mindez megtörtént, név szerint szólítja az egyik játékost és hangosan bemondja, hogy melyik irányba (jobbra vagy balra) indul a játék. Az első játékos az iránynak (pl. jobbra) megfelelő kézfejét megemeli és finoman lecsap vele az asztalra. Majd az ettől a kéztől jobbra elhelyezkedő kéz csap le az asztal lapjára és így tovább. (2. kép) A játékvezető bármikor valamelyik résztvevő játékos keresztnevének- valamint a -bal- vagy a -jobb- szó hangoztatásával változtathat a mozdulat-láncon, a játék menetén.

A játék lezárása: Mivel a játék öröme mellett a figyelmi funkciók és a tájékozódás erősítése a pedagógiai cél, a játékból nem esnek ki a részt vevők. Az esetleges tévesztéseket megbeszéljük, tanulunk belőle. Amikor a játékvezető érzékeli a figyelem vagy a motiváció lankadását a lentebb leírtak alapján változtathat a játékon, hogy az végig örömteli és egyben célravezető legyen.

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Bízom benne, hogy a játék végén mosolyogva, felszabadultan állnak fel a játékosok, megtapasztalva az együttműködés, az egymásra való odafigyelés örömét. Mindenképpen megkérdezem, hogy melyik változat nyerte el leginkább a tetszésüket, valamint megköszönöm a játék során tapasztalható igyekezetüket.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: •A játék játszható úgy is, hogy a játékosok kezüket keresztezve teszik le egymás mellé, (ahogy a 3. és 4. képen is látható), hogy a figyelmüket még jobban próbára tegyük.

•Az alapjátékban a kezdés a játékos nevének és az irány megnevezésének elhangzásával kezdődik. Egy másik lehetőség, hogy a játékosok csukott szemmel ülnek. A játékvezető odalép valamelyik játékos mögé és megérinti valamelyik (bal vagy jobb) vállát. Előzetes megbeszélés után természetesen meg lehet érinteni akár a fület vagy könyököt is (ahogy az 5. és 6. képen látható.) A játékos az érintést érzékelve kimondja az irányt (pl. balra), hogy a tőle balra lévő kéz finoman le tudjon csapni az asztalra. Arra szükséges figyelnie a játékvezetőnek, hogy a játékosok mind kinyissák a szemüket az irányt jelölő szó elhangzásakor.

•A következő továbbfejlesztés az előző ponthoz kapcsolódik. A játékosok ismét csukott szemmel ülnek. Előzetesen megbeszéljük, hogy most az a játékos kezdi a lecsapást, akinek a játékvezető pl. a jobb vállát érinti meg. De lehet a játékvezető vicces kedvében is, tehát megérintheti a bal vállat is…

Utóbbi esetekben a játékvezető állítja le a játékot 2-3 kör után, hogy ismételt érintéssel egy másik játékosnak át tudja adni a játék kezdésének lehetőségét. Ilyenkor addig játsszuk a játékot (természetesen a fáradást és a motivációs szintet is folyamatosan figyelve) amíg az összes játékos lehetőséget nem kapott a kezdésre.

A játékvezető speciális feladatai: A leírtaknak megfelelően mindenképpen az egyszerűtől haladunk az összetettebb játék felé és csak akkor lépünk tovább, ha a játékvezető teljesen meggyőződött arról, hogy a játékosok értik a játék menetét és addig játsszuk, amíg örömmel töltenek el vele időt.

Egyéb/megjegyzés: Ebben a mostani helyzetben családommal (férjemmel és fiammal) játszottuk a játékot. Derűs perceket töltöttünk el és egybehangzó véleményük az volt, hogy iskolai munkám során a játékosok (alsó tagozatos fejlesztő foglalkozásra járó kis tanítványaim) is szívesen fognak benne részt venni.

A játékot lejegyezte: Vargáné Karsay Emese