A játék neve, címe: Hettyen-pitty

A játék pedagógiai célja: A gyermekek ismerkedjenek egymással, gyakorolják egymás nevét. Hang alapján próbálják meg kitalálni, ki állhat előttük. Fejlődjön a beszédhang felismerés, hangdifferenciálási készségük. Fejlődjön gondolkodásuk ,emlékezetük.

A játék jellege: Ismerkedős

A baleseti kockázat szintje: alacsony

Szükséges biztonsági intézkedések: Mivel a célcsoportom minicsoport, többnyire félnek a sötétben, illetve megijednének, ha kendőt kötök rájuk, ezáltal mást találtam ki. Eleinte kalapot szerettem volna a fejükre tenni, azzal eltakarva a szemüket, de aztán mivel a héten alapból az esernyő volt a témám, így kigondoltam, hogy esernyő alá kell majd elbújniuk, amit kifejezetten élvezni fognak, mert imádnak bújkálni.

Résztvevők száma: 15-20 fő,

Résztvevők életkora: 5 évtől fiatalabb

Játékidő: 15+ perc

Helyszín: Elsősorban beltérben játszható

Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni

Eszközigény: 1 db nagy méretű esernyő

Technikai igény: A játékhoz nincs szükség semmilyen speciális technikai kellékre.

Az előkészítés feladatai: Mindent elrakodtunk a szőnyegről a gyerekekkel,majd körbe ültettem őket és elhelyeztem magam mellett egy összecsukott esernyőt.

Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc

A résztvevők bevonásának lehetőségei: Elmondtam a gyerekeknek, hogy hoztam nekik egy nagyon szuper játékot, amit szeretném, ha kipróbálnának velem, de előtte el kell rakodnunk a szőnyegről. Ezután közösen elpakoltunk a gyerekekkel, majd körbe ültettem őket a szőnyegen, a csoport szokás szerint.

A játék megnyitása, nyitánya: A játék előtt kicsit mondókáztunk, énekeltünk, hogy minden kisgyermeknek felkeltsem az érdeklődését. Ezután egy labdás játék is következett, amit már jól ismernek a kicsik. Körben adogattuk egymás kezébe a labdát énekelve (Erdő, erdő gilice…) és akinél az ének végén ott marad a labda, az hangosan mondta nekünk a nevét. Miután véget ért a rövid játék, megkértem a gyerekeket arra, hogy alaposan nézzenek körbe, kik ülnek a szőnyegen. Azt is megbeszéltem velük ki az, aki aznap hiányzott az óvodából.

A játék menete, játékszabályok: A gyerekek körben ültek a szőnyegen, én pedig magam mellé helyeztem az esernyőt. Elmondtam nekik, hogy ez egy Hettyen-pitty varázsesernyő, ugyanis ha valaki elbújik mögé, csak akkor jöhet ki alóla, ha kitalálja ki az aki válaszol a kérdésére. –Úgy fogjuk játszani a játékot, hogy valaki bebújik majd a varázsesernyő mögé és ki kell majd találnia ki áll oda az esernyő elé és szólal meg.– Ezután kiválasztottam egy kisgyereket, aki szépen csendben ült. Miután jól megnézte a gyerekeket a szőnyegen, megkértem, hogy bújjon az esernyő alá és ne leskelődjön ki alóla. Elmondtam a gyerekeknek, hogy akinek a fejét megsimogatom, annak teljes csendben oda kell majd jönnie velem az esernyő elé. (Ekkor eleinte hangosan kiabáltak, ugrálva jelentkeztek, ezért megbeszéltem velük, hogy azt fogom kiválasztani, aki csendben ül, illetve azt, hogy nem szabad elárulniuk ki áll az esernyő elé, mindig annak kell kitalálnia ügyesen, aki alatta ül. ) Akinek a fejét megsimogattam beállt az esernyő elé, majd megkértem az alatta ülőt, hogy kérdezze meg: –Hettyen?–. Majd a másik kisgyerek fülébe súgtam, hogy mondja azt hangosan: –Pitty!– Ekkor az esernyő alatt levőnek ki kellett találni, ki az aki válaszolt neki. Ha nem ment elsőre, többször is megkértem, hogy szólaljon meg a kisgyerek, illetve megkértem rá, hogy mondja el mi a jele vagy mivel szeret játszani. Így már mindenkinek sikerélménye lehetett a játék során. Ha kitalálták egymás nevét, akkor az bújt be az esernyő alá, aki azelőtt még előtte állt. Minden játék előtt csendre intettem a gyerekeket, megkértem őket, hogy ne árulkodjanak egymásnak.

A játék lezárása: Kiesés, veszítés abszolút nem volt a játékban, aki nehezen találta ki a társa nevét, annak könnyítettem a feladaton, segítettem neki. Addig ment a játék, amíg minden kisgyerek (aki szeretett volna) legalább egyszer bebújhatott a varázsesernyő alá. A játék után színezni, gyurmázni hívtam a gyerekeket, illetve aki szerette volna, megnézegethette, kézbe vehette a piros színű csodaesernyőt. A gyerekek csalódottak voltak a játék végén, ezért megígértem neki, hogy máskor is fogunk még ilyet játszani.

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A játék végén megdícsértem a gyerekeket, hogy milyen ügyesen kitalálták egymás nevét és okosan csendben maradtak, nem árulták el egymásnak ki áll az esernyő előtt, pedig ez igazán nehéz feladat volt. Mivel annyira ügyesek voltak, így mindenkinek adtam egy állatos matricát.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Szeretném kipróbálni majd a játékot úgy is, ahogyan először szerettem volna, kalappal a fejükön, széken ülve. Ekkor valaki beállnak a széken ülő háta mögé, megfogná a vállát és úgy beszélnének. . Ez nehezebb feladat, mert amíg az esernyő alatt voltak, időnként kilestek alóla, illetve volt, aki az esernyő mellett ült, így egyértelművé vált, hogy nem ő áll az esernyő előtt. Úgy is szeretném majd kipróbálni velük, hogy nincs eltakarva a széken ülő gyermek szeme, csak addig, amíg vala beáll mögé. Ezután nem nézhet hátra, csak a szőnyegen ülőket látja, így kell kitalálnia, ki lehet az, aki beállt mögé, ki hiányzik a szőnyegről.

A játékvezető speciális feladatai: A feladatot,játékot igyekeztem érthetően,gyereknyelven is elmondani a kicsiknek és az esernyő varázsesernyővé alakításával tettem kicsit különlegesebbé, mesésebbé a játékot. Végig figyeltem, hogy aki az esernyő alatt van, nem ijed-e meg, nem túl kényelmetlen neki a póz. Valamint arra is odafigyeltem, hogy a lányok haja nehogy beleakadjon az esernyőbe.

Egyéb/megjegyzés: A gyerekek nagyon élvezték a játékot, jókat nevettek közben és a korukhoz képest nagyon jól „teljesítettek”, pedig számukra nem egyszerű csendben maradni, illetve titokban tartani a megfejtést. 

A játékot lejegyezte: Varga Stella Nikolett