„Csengőszóval hívom a játékszőnyegre törökülésbe ülve a részt venni kívánó kicsiket. „Aki szeretne erdei mókus lenni, mogyorót enni, az jöjjön a szőnyegre, üljön törökülésbe. Szervusztok kismókusok! Tegyétek a kezeteket hátra, kiválasztom a mókuskirályt. Akinek a hátul lévő tenyerébe ejtem a mogyorót, az lesz a király. Ő hívhat meg téged csemegézni. És hogyan? Hát úgy, hogy rád kacsint. Nagyon figyelj, mert nem tudod, kit választottam, kinek a kacsintására kell várnod. Ha észrevetted, hogy a király rád kacsintott, akkor vehetsz egy szem mogyorót a kör közepén lévő kosárból és visszaülhetsz a helyedre, hogy folytasd a játékot. Hogyan kell kacsintani? Próbálja meg mindenki! Nagyon ügyes volt Peti, Kati, Sári. Csak az egyik szemüket csukták be. Így kell kacsintani. Figyelj! Körbe megyek a hátatok mögött, és becsempészem a mogyorót a király kezébe. Indulhat a játék! Az az ügyes, aki csak akkor vesz el mogyorót, ha valóban őrá kacsintott a király! Ne áruld el ki az, mert akkor nem kacsinthat rád többet, így nem ehetsz több finomságot. Megdicsérem a királyt, ügyesen, csöndben kacsintott, sok kismókust megetetett, ő is vehet a kosárból csemegét jutalmul.” Mivel pici óvodásokkal szeretném eljátszani ezt a játékot, ezért a király megnevezését első körben kihagyom. Amikor már többször is játszottuk a játékot és jól begyakoroltuk a szabályát, amit be is tudnak tartani, akkor fejleszteném tovább azzal, hogy ha nem rád kacsintott a király, de észre vetted, hogy ki az, akkor súgd a fülembe. Majd következő továbbfejlesztési lépésben nehezíteném azzal, hogy egyszerre három gyermek mutasson rá a királyra, ha tudják ki az és nem rá kacsintott.”

Tőzsérné Zaja Ildikó
Célcsoport: < 5 év