„Egyszer volt hol nem volt, valahol az Üveghegyen túl, egy varázslatosan szép erdő mellett volt Principália kastélya. A kastélyban szebbnél-szebb udvarhölgyek éltek és várták a életük fehér lovon érkező hercegét. Várták bizony, de az erdőben élt egy sárkány, aki minden délben a lányok szemébe nézett és kacsintással elaltatott egy fiatal szépséget. A hölgyek megmentésére minden nap érkeztek bátor, deli vitézek, ám közülük is sorra elaltatott a sárkány mindenkit. Már csak mi maradtunk. A sárkányt elűzni s mindenkit megmenteni csak együttes erővel lehetséges. A játék lényege: Közöttünk van valahol a sárkány. Itt leselkedik, hogy a szemünkbe tudjon nézni. A sárkány feladata, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a játékos vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Akire a sárkány rákacsintott az elalszik. Ha valaki észreveszi, hogy ki a sárkány, akkor felemeli a kezét, de nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már hárman sejtik, hogy ki a sárkány, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman mély álomba merülnek. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a sárkány). Ha a sárkánnyal együtt már csak hárman maradtak ébren, akkor a sárkány nyer és elfoglalja Principália kastélyát. Ha a pedig sikerül a sárkányt leleplezni, mindenki felébred a sárkány pedig visszaváltozik emberré. Csukjátok be a szemeteket s képzeljétek el a szereplőket. Akinek megérintem a vállát, az sárkánnyá válik, ám ezt mások nem látják rajta. Nyisd ki a szemed, nézz mindig valaki szemébe és kezdődjön a játék! Játékra fel!”

Tóth Zsuzsanna
Célcsoport: 5-9 év