JÁTÉKRA FEL!

Szörényi Anna Gyöngyvér: Ki vagyok én? – Casting

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Ki vagyok én? – Casting
  2. A játék pedagógiai célja: Meglévő tudás átismétlése. A gyerekek úgy elevenítsék fel a tanultakat, hogy közben merjenek a másik előtt szerepelni, és csapatjáték lévén közösségformáló is egyben. A csapatokat véletlenszerűen alakítom annak érdekében, hogy senki ne kerülhessen háttérbe. Fontos célom, hogy a passzívabb tanulók is bátorságot nyerjenek, és élvezzék a játékot.
  3. A játék jellege: Kommunikációs
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések:
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 10+
  8. Játékidő: 5-10 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény: 2 féle cédula, rendezői szék, toll, kartonlapok
  12. Technikai igény: nincs
  13. Az előkészítés feladatai: padok elrendezése, cédulák feliratainak elkészítése
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A cédulák feliratainak elkészítése (a saját nevüket írják fel, a csoportok kialakítása céljából
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Ismertetem a kerettörténetet. Én, a játékvezető egy rendező vagyok, aki színpadra viszi a Toldit. Igen ám, de nagy gondjaim vannak a szereposztással, ezért meg kell találnom a megfelelő színészeket az adott szerephez. A színészek két csapatot alkotnak, innentől kezdve két egymással szemben álló ügynökségként versengenek a szerepekért.
  17. A játék menete, játékszabályok: – A játékvezető kihúzza a gyerekek neveinek céduláit, ami alapján elrendezi a két csapatot, a két ügynökség összetételét. – A két csoport, ügynökség szereplői egy-egy cédulát húznak a Toldi egy-egy szereplőjének nevével. A játékos a húzott nevet nem árulhatja el senkinek, őt kell majd eljátszania a játék során. – Kijelöljük a képzeletbeli színpad terét, mellyel szemben helyet foglal a játékvezető egy rendezői székben. – A csapatok egymás után, felváltva következnek. Az első csapat egyik szereplője középre kiáll és némán, egy jellegzetes pózban vagy mozdulattal kell bemutatnia a rá osztott szereplőt a Toldiból. – A két csapat játékosai kézfeltartással jelezhetik, ha kitalálták, hogy az éppen soron lévő színész kit játszik. A bekiabálás pontlevonással jár, a helyes találat a csapat számára egy pontot jelent. – Miután mind a tíz szereplő eljátszásra kerül, a pontok alapján kialakul egy győztes csapat. – Ahány pontot szerzett a csapat, annyi pirospontot kapnak a játékosok, hiszen a játék a tananyaghoz kapcsolódik. – A játék hasonló szabályok szerint folytatható, bizonyos nehezítésekkel, a feladattípusok megváltoztatásával: szóban körülírás, két szereplő (fiktív) párbeszéde.
  18. A játék lezárása: Amikor az összes karakter bemutatásra került, kialakult a pontverseny eredménye is. Az egyik ügynökség nyertes, de rendezőként úgy döntök, hogy a többi tehetséget se hagyom, ezért mindenkit szerződtetek. Kiosztom a szerepeket, felírjuk egy kartonlapra. Megköszönöm a gyerekeknek a részvételt.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A gyerekek az első kör után szívesen folytatták a játékot, ezért mindhárom kört végig játszottuk. Az elismerésnek nagyon örültek, többüknek kijött a nagy ötös a kapott pirospontokkal. A játék után a közvéleménykutatás (kérdéseimre kézfeltartással válaszoltak) eredménye szerint mindenki nagyon jól érezte magát. Megkérdeztem azt is, hogy érezték magukat a játék fordulói között: a nagyon jól válasz mellett egy-egy visszajelzés volt közepes, de minden fordulónál más-más tanuló jelezte ezt. Azok a tanulók, akik eleinte izgultak a feladatok miatt, elmondásuk szerint közben feloldódtak, és élvezték a játékot. Ezt a játékot most játszottuk először. Úgy érzem, elérte a célját, mert nemcsak a főbb szereplőket, hanem a mellékszereplőket is felidézték, jellemezték, megszólaltatták a gyerekek. A nevelési cél az volt, hogy a nehéz szabályokat vajon mennyire sikerül betartani. Cél volt az is, hogy a nehezebben megnyíló gyerekek is szerves részei legyenek a játéknak, ez többnyire sikerült. Természetesen segítettem mint rendező, ha valakinek nem volt ötlete.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Ha rájöttek a megoldásra, azt kézfeltartással kellett jelezni. Ez szerencsésen működött, de közrejátszott ebben az is, hogy ők maguk nagyon becsületesek voltak. Ki is osztottam a „fair play-díjat” a játék végén. Nehéz volt figyelni, hogy ki teszi fel elsőnek a kezét. Erről is beszélgettem a gyerekekkel, a hangjelzés ötlete hangzott el. Továbbá lehetne még úgy is fejleszteni, hogy egyre nagyobb lehetőségük legyen kinyílni, tehát el lehet juttatni a játékot egy egész jelenet kidolgozásához.
  21. A játékvezető speciális feladatai: A szabályokat fokozatosan mondtam el. A csapatom 9 főből állt, így kezdőjátékosnak beálltam én is. A rendező szerepében előjátszottam (bemutattam) a feladatot. Így nemcsak hallották, hanem látták is, hogy mit kell csinálni. Figyelnem kellett arra, hogy melyik az a pont, amikor valamelyik játékosnak segíteni kell. Ne túl hamar, de ne is későn, mert akkor esetleg kudarcélménye lesz, és feladja. Ezért bátorítottam őket, ha szükségesnek érzik, akkor szóljanak. Néhány esetben ezt igényelték.
  22. Egyéb/megjegyzés: A gyerekeknek tetszett a játék, ezért biztosan fogunk ilyet játszani a jövőben.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Szörényi Anna Gyöngyvér