A játék neve, címe: Irodalmi rendrakás
A játék pedagógiai célja: A résztvevők stressz nélkül, szórakoztató módon ismételjék át a tanévben fontos csomópontokat jelentő irodalmi ismereteket.
A játék jellege: Egyéb
A baleseti kockázat szintje: alacsony
Szükséges biztonsági intézkedések: Megfelelő méretű, szabad mozgást lehetővé tevő, sima tér kiválasztása
Résztvevők száma: 21-30 fő,
Résztvevők életkora: 14 évtől idősebb
Játékidő: 1-5 perc
Helyszín: A játék bárhol játszható
Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
Eszközigény: A játékvezető által előkészített kártyák.
Az előkészítés feladatai: Kártyák elkészítése, a játékosok tájékoztatása
Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
A résztvevők bevonásának lehetőségei: A játék előtti foglalkozáson (pl. tanítási órán) a résztvevők figyelmét érdemes felhívni arra, hogy a tanult olvasmányok, szerzők és fogalmak játékos gyakorlása lesz a cél.
A játék megnyitása, nyitánya: A tanulók nagy körben állnak, a játékvezető (ez esetben a magyartanár) elmondja a kerettörténetet, és ismerteti a játék szabályait. A kerettörténetet: Tudjátok, hogy pedáns és rendszerető magyartanárotok mappájában korok, művek és szerzők szerint összefűzve találhatók meg a tanítási órákon használt anyagai, szövegei, vázlatai. A mappa belső kapcsa tönkrement, ráadásul leejtettem, a papírjaim mint szerteszálltak. Bár összesöpörtem az összeset, segíteni kellene csoportosítani korok szerint, majd az egészet sorba rakni.
A játék menete, játékszabályok:A játékvezető kezéből mindenki húz egy kártyát – akkor nézheti meg mindenki, amikor erre egyszerre felszólítást kapnak A kártyákon szerzőket, korokat, műveket, szereplőket, műfajokat találnak a játékosok. A feladat az, hogy az összetartozóknak minél előbb meg kell keresni egymást (pl. reneszánsz, Shakespeare és tragédia kártyák tulajdonosainak minél hamarabb egymásra kell találni és csoportosulni). Amikor felszólításra mindenki megnézni a kártyáját, hangosan (egyszerre) kiabálja a saját kártyáján található szöveget, – keresi a hozzá tartozókat – míg minden csoport összeáll. Ezzel nincs vége, ha mindenki megtalálta a saját csoportját, akkor a csoportoknak időrendben fel kell állnia egy sorban.
A játék lezárása: Ebben a játékban nincs nyertes és vesztes. A motivációt az adja, hogy újabb és újabb kártyacsoportokkal (tehát új fogalmak, szerzők, korok) játszható a játék akár négyszer-ötször, s közben mérjük az időt. hogy milyen gyorsan sikerül helyes csoportokat alkotni és időrendben felállni. Minden forduló után elmondom, hogy hány percet vett igénybe az elrendeződés. Ez arra készteti a résztvevőket, hogy a következő játékban gyorsabban találják meg a párjaikat. A kerettörténet zárása az, hogy a sikerült összerakni a szétszórt mappa tartalmát.
Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A tanulók megdicsérése, visszajelzés kérése arról, hogy mennyire érzik eredményesnek – a hagyományos tanulási szituációhoz képest – a játékos ismétlést.
Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A játék tetszés szerint nehezíthető (pl. ismert művekből vett idézetek, kapcsolódó zeneszerzők stb. az osztály felkészültségének megfelelően.)
A játékot kiesésre is lehet játszani (aki adott idő alatt nem talál a csoportjához) – ebben a játékban azonban a pedagógiai célhoz nem illeszkedik.
A játékvezető speciális feladatai: Tájékoztatni őket, hogy ez egy tanulástámogató játék, érdemes figyelni magukra, társaikra.
Egyéb/megjegyzés: Olyan játékot akartam kitalálni, amely – kapcsolódik a tanítási folyamathoz, a középiskolás tanulók játékosan, észrevétlenül sajátítanak el vagy elevenítenek fel ismereteket – mivel 20-30 fős létszámú osztályokban tanítok, a játékot ehhez a létszámhoz kellett igazítani – a megvalósítás időszaka a 6 hónapos tantermen kívüli digitális oktatás után, az újraindulás első napjaira esett, így a zárt teret és a szoros fizikai kontaktust (kézfogás, érintés) mindenképpen mellőzni akartam – figyelembe kellett vennem, hogy a tanulók maszkot viselnek, így csak rövid megnyilatkozásokra van alkalmuk.
A játékot lejegyezte: Szilvia Terdikné dr. Takács
