„A gyerekek körben ülnek behunyt szemmel, kezükben egy-egy ceruzával (varázspálcával). Valamennyien jó boszorkányok, csak egy van közöttük rossz. Azt senki sem tudja, ki ő. Ha nem találják meg, akkor megsemmisíti az egész mesevilágot és a gyerekek nem hallhatnak többé meséket, csak neki fog mindenki mesélni. Én vagyok a tündér, aki tudja kilétét. Énekelve járom körbe őket, és akinek a vállára teszem a kezem, ő lesz a rossz boszorkány. Miután befejeztem a dalt, kinyitják a szemüket, sorban egymás szemébe kell, hogy nézzenek, csak a rossz boszorkány kacsintson, ha rákerül a sor. Aki észreveszi a kacsintást, gyorsan a magasba emeli a varázspálcáját.Ha hárman lesznek, egyszerre rá kell, hogy mutassanak a rossz boszorkányra ‘Abrakadabra, hókuszpókusz!’ kiáltással. Ha eltalálják, megsemmisül a rossz boszorkány és megmenekül a mesevilág, ha nem, mindhárman ‘megnémulnak’. Ha eltalálják, a rossz boszorkány is jóvá válhat, ha elmesél egy mesét. Ha mindhárman rosszra mutatnak, akkor az a valaki is ‘megnémul’, függetlenül, hogy nem ő volt a rossz boszorkány. Ha nem találják ki, hogy ki a rossz boszorkány, a játék egészen addig folytatódik míg 2 jó boszorkány és a rossz boszorkány marad. Ekkor nyer a rossz boszorkány. Jutalmul választhat valakit, aki neki mesél egy mesét.”

Szilágyi Mária
Célcsoport: 5-9 év