JÁTÉKRA FEL!

Szekeres Viola: Gyere velem Csendországba!

Szerző:

 

  • A játék neve, címe: Gyere velem Csendországba!
  • A játék pedagógiai célja: a tanulók lecsendesítése, játékfegyelem erősítése, nonverbális kommunikáció fejlesztése, megfigyelőképesség-, koncentráció-, ügyesség fejlesztése
  • A játék jellege: Kommunikációs
  • A baleseti kockázat szintje: Közepes
  • Szükséges biztonsági intézkedések: A tanulók figyelmét felhívni arra, hogy akiket kihívnak, menet közben ne menjenek neki senkinek és semminek! Bár alapvetően nincs semmilyen akadály útközben, de valamelyik játékostárs – szándékosan vagy véletlenül – túlzottan kinyújtott lába balesetveszélyes lehet. A bekötött szemű segéd óvatosan, gyengéden tapogassa le a vele szemben álló játékostársa fejét, arcát, vállát, kilétének kitalálása céljából! Különös tekintettel kell lenni a szemüveges játékosokra. Akiknek nem muszáj a játékhoz szemüveget viselni, a játék előtt célszerű levenniük. Valamint ha a bekötött szemű játékos szemüveges, szemének bekötése előtt mindenképp vegye le a szemüvegét!
  • Résztvevők száma: 15-20
  • Résztvevők életkora: 7+
  • Játékidő: 5-10 perc
  • Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  • Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  • Kellékigény: 1 db ún. varázskalap, 1 db sűrű szövésű ún. varázskendő
  • Technikai igény: Szék minden résztvevőnek (hiszen a játékszabály ismertetésekor még minden résztvevő a széken ül)
  • Az előkészítés feladatai: – Tanterem átrendezése: A székeket a tanterem közepén félkörben elhelyezni – Az esetlegesen beszűrődő zajok esetén az ablakokat, ajtót becsukni – Varázskalapot, varázskendőt elővenni
  • Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  • A résztvevők bevonásának lehetőségei: A játékosok segítségével a terem átrendezése, székek elhelyezése félkör alakban
  • A játék megnyitása, nyitánya: A játékvezető a játéktér (tanterem) közepére áll, ún. varázskendő a kezében, s a következőket mondja: – Szervusztok! Én vagyok Óz, a nagy varázsló. Most csendet varázsolok ide, a terembe! S a varázskendő meglengetése után így folytatja: – Azok a gyerekek jöhetnek majd el velem Csendországba, akik a legcsendesebben és legszebben ülnek! A játékhoz szükségem lesz két varázslósegédre, ún. varázslóinasra is, akiket én magam választok ki. Érdemes lesz tehát már a játék kezdetétől törekedni arra, hogy csendben, szépen, egyenes háttal, összezárt térdekkel üljetek!
  • A játék menete, játékszabályok: A játékvezető által kiválasztott két varázslóinas kijön a tábla elé. Egyikük szemét bekötjük a varázskendővel, a másik inas pedig mutogató lesz. A bekötött szemű inas a többieknek háttal áll (a táblával szemben), a mutogató pedig mellette, a játékosokkal szemben. A bekötött szemű inas megkérdezi: – Ki jön velem Csendországba? A mutogató pedig egyértelműen rámutat arra a játékosra, aki szerinte a legszebben, legcsendesebben ül. Szükség esetén a mutogató pár lépést – nagyon halkan – tehet is előre, hogy a játékosok számára teljesen egyértelmű legyen, hogy kire mutat. Akire rámutatott, az a játékos nagyon halkan és vigyázva, hogy induláskor és útközben semmiben, egyik társa lábában se botoljon meg, kijön. Lehetőleg úgy, még a lépéseit se lehessen hallani, majd beáll a bekötött szemű gyerek mögé. A mutogató pedig azt mondja a bekötött szeműnek: – Megjött az első. Ezután a bekötött szemű megint megkérdezi: – Ki jön velem Csendországba? A mutogató pedig megint rámutat valakire, aki a tőle telhető leghalkabban igyekszik kijönni és beállni az elsőnek érkezett játékos mögé. A mutogató megint hangosan közli: – Megérkezett a második. S a játék ugyanígy folytatódik, egészen a 3. játékos megérkezéséig, aki az első két választott játékos mögé áll be. Miután elhangzott az, hogy megérkezett a harmadik, a mutogató megkérdezi a bekötött szeműtől: – Ki volt a legcsendesebb? A bekötött szemű inas pedig – akinek közben meg kellett figyelnie, hogy a 3 játékos közül melyikük jött ki a leghalkabban – így válaszol: – Az első. Vagy: A második. Vagy: A harmadik. A játékvezető segítségével a bekötött szemű segéd megfordul. S aszerint, hogy melyiküket választotta, annak a játékosnak kell addigra a sor elejére állnia. A bekötött szemű inas pedig megpróbálja kitalálni, hogy ki lehet a vele szemben álló játékos. Ezért nagyon óvatosan, finoman megtapogatja a vállát, haját, arcát, fülét. Játékostársa magassága, frizurája, esetleges fülbevalója vagy akár szemüvege – mely különösen óvatos tapintást igényel- segíthet a kitalálásban. Egyrészt a balesetveszély elkerülésére, másrészt a korrekt játék érdekében az ülő játékosok ne nyújtsák ki a lábukat úgy, hogy abban megbotolhasson az éppen arra haladó játékos! Kigáncsolni a másikat pedig szigorúan tilos! Aki ezt megszegi, a játékból azonnal kizárásra kerül. A játék teljes ideje alatt mindenkinek csendben kell lennie! Ellenkező esetben a bekötött szemű megfigyelő azt hiheti, hogy a zajt az éppen felé tartó, kihívott játékos kelti. Ez esetben, s a megfigyelő bármilyen más módon történő megtévesztése esetén – pl. hanggal direkt v. véletlenül elárulja magát ill. játékostársát – a játékmenet érvénytelen.
  • A játék lezárása: Ha a bekötött szemű inas kitalálja, hogy melyik játékos áll előtte, akkor megtapsoljuk és a következő játékmenetben ő lesz a mutogató. Ha nem találja ki, akkor új mutogatót kell választani. Bekötött szemű inas pedig az lesz, aki a legcsendesebb kiválasztott játékos volt, függetlenül attól, hogy kitalálták-e a személyét vagy sem. Remélem, minél több gyerek jön ma velem Csendországba! A játék bármelyik játékmenet végén befejezhető. Annyi játékmenet játszható, amennyit a játékvezető jónak lát, valamint a játékosok szabálykövető magatartása, illetve a rendelkezésre álló és ideálisnak tartott idő függvényében.
  • Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Kitalálás esetén taps. A következő játékmenetben: – a kitaláló hívhatja ki a játékosokat (a mutogató szerepét nyeri) – a legcsendesebben érkező tanuló jutalma pedig minden esetben a bekötött szemű varázslóinas szerepe lesz A játékmenetek végén megdicsérni a játékosokat. Ha nagyon ügyesen játszottak, megtapsolhatják magukat. Két játékmenetet játszottunk, melyek közül az elsőben sikerült a kitalálás, a másodikban nem. Az utolsó (második) játékmenet után: – Megdicsérlek benneteket. Sok gyerek jött el velem ma Csendországba, hiszen ügyesek és csendesek voltatok. A varázslóinasok pedig nagyon jó segítők voltak! Nem lehetett könnyű dolguk: annyi szépen és fegyelmezetten ülő gyerek közül választani! Milyen érzéseket, érzelmeket éltetek át a játék alatt? A tanulók pedig a következő visszajelzéseket adták: – Jól éreztem magam. – Én is! – Én is! – Én is! – Tetszett. – Nagyon izgultam, hogy engem válasszanak. – Én meg azért izgultam, hogy elég csöndben tudjak kimenni és a végén engem válasszon a háromból. – Nagyon jó volt. Majd a következőket mondtam: – Örülök, hogy ennyire tetszett nektek ez a játék. Tanultatok-e belőle valamit? A válaszok: – Én nem tudtam, hogy az inas segédet jelent. – A játékot már ismertük, de kicsit másképpen játszottuk. Azt viszont nem tudtam, hogy még a fiúk is ennyire csendben tudnak lenni. Ekkor hozzátettem: – Bizony! Őszintén szólva még én is meglepődtem, hogy végig ilyen fegyelmezettek voltatok. Tapsoljátok meg magatokat! (Taps) – Most pedig kérlek Benneteket, segítsetek visszarendezni a termet! Köszönöm szépen!
  • Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: – Háromnál kicsivel több tanuló kihívásával is játszhatunk, de túl sok tanuló kihívása egy játékmenetben nem szerencsés. – Kiindulóhelyzetnek és kisebbeknél a szubjektív szépen ülés helyett konkrétabb testhelyzet megadása. Például: Karba tett kézzel, egyenes háttal, összezárt térdekkel ülj, talpad a padlón legyen! Vagy pedig székek nélkül: törökülés fülfogással. Fiatalabb játékosok, vagy bonyolultabb kiindulóhelyzet esetén mindenképpen mutattassuk be az egyik játékossal a játék megkezdése előtt az elvárt testhelyzetet! – Megadott járással kell kijönni a célhelyre (pl. óriásjárás magastartással vagy törpejárás) – akár játékmenetenként is változtatható. Ennek előzetes bemutattatása szintén ajánlott. – Padban ülve is játszható. Bár az onnét való kikászálódás nehézkesebb és több zajjal járhat.
  • A játékvezető speciális feladatai: A kendővel megfelelően bekötni az egyik inas szemét: szükség esetén több soron hajtva (ne lásson át rajta), ügyelve arra, hogy ne legyen se túl laza, se túl szoros, valamint az orrnyílás mindenképp szabadon maradjon! A játék kezdete után szükség esetén: hang nélkül, kézzel jelezni (Pszt!-et) a tanulóknak, ha izgatottságukban hangot akarnának kiadni, vagy túl hangosan közlekednének a teremben, hogy ne tegyék!!! S egyéb zajkeltések kiiktatására is figyelmet kell fordítani. Például becsukni az ajtót, ablakot már kis zaj esetén is – erre már a játék kezdete előtt ügyelni kell!
  • Egyéb/megjegyzés: A játékot egy korábbi alkalommal kerettörténet és a hozzá tartozó varázskalap nélkül, padban ülve játszottuk, ami óhatatlanul is kicsit több zörejjel járt. Ezért is sikeresebbnek ítélem a most lejátszott, átalakított verziót.
  • A foglalkozásról készült fotó/videó:
  • A Játékot lejegyezte: Szekeres Viola