JÁTÉKRA FEL!

Strén Ágnes: Szókockacukor

A játék neve, címe: Szókockacukor

A játék pedagógiai célja: Kreativitás fejlesztése, közös tevékenység megtapasztalása, együttműködési képesség és szókincs fejlesztése, finommozgás fejlesztése

A játék jellege: Együttműködési

A baleseti kockázat szintje: alacsony

Szükséges biztonsági intézkedések: A fizikai biztonság megteremtéséhez székeken ültünk egy asztal körül. Mivel a játék tempója lassú, és apró, finom mozgásokat igényel, nem volt szükség több biztonági feltétel megtermtésére, illetve a pszichés biztonság érzés kialakítása érdekében elmondtam, hogy ha valaki úgy érzi, hogy nem szeretne tovább játszani, jelezze, és bármikor kiállhat a játékból.

Résztvevők száma: 8 főnél kevesebb,

Résztvevők életkora: 7 évtől idősebb

Játékidő: 10-15 perc

Helyszín: Elsősorban beltérben játszható

Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni

Eszközigény: 12 darab kockacukor, filctollak, kendő a szem bekötéséhez, tányér

Technikai igény: Székek kikészítése minden résztvevőnek egy asztal körül.

Az előkészítés feladatai: Kikészítettük közösen a székeket az asztal köré, ezután az aztalra helyeztem a kockacukrokat, a filctollakat, a tányért és a kendőt.

Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc

A résztvevők bevonásának lehetőségei: A székeket közösen helyeztük el. A kockacukrokra a gyerekekkel közösen írtuk rá a betűket, hogy szótornyot tudjunk majd építeni.

A játék megnyitása, nyitánya: Betűország királya keresi azt a rátermett építőt, aki a legmagasabb tornyot tudja megépíteni országában. Jutalmul királyi főépítésznek nevezi ki azt, aki teljesíti ezt a feladatot.

A játék menete, játékszabályok:Minden játékos kapott három kockacukrot és egy flctollat. A játékosok a kapott kockacukorra 1-1 betűt írhattak, azután továbbadták. További megkötés volt, hogy egy játékos egy betűt csak egyszer használhatott. Ha már minden kocka minden lapján volt betű, akkor a csoporttal körbe ültük az asztalt. Az egyik játékosnak bekötöttük a szemét, ő volt az építő. Önként lehetett jelentkezni építőnek. A feladat az volt, hogy a bekötött szemű játékosnak a társak szóbeli instrukciói alapján az asztalon levő, egy tányérban elhelyezett kockacukrokból egy oszlopot kellett felépíteni úgy, hogy legalább az egyik oldalon értelmes szó jöjjön ki lefele, vagy felfele összeolvasva. A csoport tagjai felváltva adták az utasításokat. Annál jobb volt a megoldás, minél magasabb lett az oszlop – minél hosszabb lett a szó -, illetve, ha az oszlop többi oldalán is értelmes szó jött létre. Egy menet addig tartott, amíg elkészült egy szókockacukoroszlop. A menet végét jelentette az is, ha ledőlt egy kocka, vagy az egész oszlop. Ekkor új építőt választottunk, és a játék folytatódott, amíg mindenki sorra került, aki szeretett volna építőnek állni.

A játék lezárása: A játék végén kihirdettük a győztest, aki elnyerte az udvari főépítészi kinevezést.

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A játék végén megdícsértem a gyerekeket, hogy nagyon ügyesen játszottak, figyelmesek voltak egymással, jó ötleteik voltak. Megköszöntem a részvételt, megkérdeztem, hogy jól érezték-e magukat, mi tetszett a legjobban a játékban.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A játékot nehezíti, ha kikötjük, hogy az építő csak az egyik kezét használhatja.

A játékvezető speciális feladatai: A csoport igényelheti, hogy újraindítsuk a játékot, mert akkor a betűk elhelyezésénél, vagy az építő irányításánál más módszert követnek. Az ilyen igényeknek érdemes helyt adni.

Egyéb/megjegyzés: A játékban két autista kisfiú is részt vett. Egyikőjük, akinek gyengébbek a szociális képességei, jelezte játék közben, hogy ő inkább megfigyelő lenne. Természetesen engedtem a kérésének.

A játékot lejegyezte: Strén Ágnes