JÁTÉKRA FEL!

Stollár Xénia: Flúgos szolfézs

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Flúgos szolfézs
  2. A játék pedagógiai célja: Hangközök tanulása és gyakorlása: tiszta kvárt, tiszta kvint, tiszta oktáv. Mind a hallás után való felismerésük, mind a kottában való lejegyzésük, a magabiztos éneklésük és a komplikált nevük megjegyzése.
  3. A játék jellege: Egyéb
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Amennyiben bőven van hely a körjátékra, akkor teljes mértékben biztonságos a játék. Ha szűkös a hely a tanteremben, akkor természetesen leselkednek veszélyek, mert ha valamelyik játékos kibillen az egyensúlyából, nekieshet valamilyen tárgynak. Erre persze fokozottan fel kell hívni a gyerekek figyelmét, ill. arra, hogy maradjanak körben, és tartsák be a játékszabályokat. Szeretik eltúlozni néha a mozdulatokat, elkapja őket a hév. Ilyen esetben azonnal leállítom a játékot, amíg nem áll helyre a fegyelem.
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 7+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: Nincs
  12. Technikai igény: Nincs
  13. Az előkészítés feladatai: Ha nincs elég hely a teremben, akkor arrébb kell tolni az asztalokat, székeket...
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Elég annyit mondani, hogy: - Gyertek gyerekek, álljatok fel és alkossunk kört! Játszani fogunk! (Erre már teljes izgalomba kerülnek...)
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A dalok megtanulása...
  17. A játék menete, játékszabályok: „Flúgos pingvin-, gólya- és békanép” azaz flúgosan szép az élet és a szolfézsóra... A „Flúgos pingvinnép” dallama tökéletes a tiszta kvint, azaz a T5-ös hangköz tanulásához. Azonnal összeállt bennem a kép, amikor meghallottam. Most éppen a második osztályosaimnak (szolfézs 1.) tanítom a tiszta kvintet. Nekem is van magam által írt dalom, amit ilyenkor tanítok. Ez a mókás, játékkal egybekötött pingvines dal jó ráerősítés az eddig tanultakra. A flúgos pingvinek kapcsán jutott eszembe, hogy kellene a tiszta kvárthoz (T4) és a tiszta oktávhoz (T8) is keríteni egy hasonlóan vicces dalocskát. Ezeket meg is írtam iziben! A játékot egy kicsit átalakítottam, kidomborítva a hangközök gyakorlására. Íme a 3 leírás: 1. „Pingvinnép” (A T5, azaz a tiszta kvint) A játékvezető (azaz a szolfézstanár) megtanítja a „Flúgos pingvinnép” dalt a gyerekeknek. Annyi a különbség, hogy amikor befejeződik az eredeti dal, a pingvinek hozzáéneklik a megfelelő dalammal azt, hogy: „Dó-szó, tiszta kvint, Dóri pingvin rád kacsint.” „Dóri” egy előre kiválasztott gyermek. (Persze ezt a nevet csak hasraütés-szerűen írtam...) Akire rákacsint „Dóri”, annak el kell énekelnie szolmizálva a „Flúgos pingvinnép” dallamát. (Ez nagyon egyszerű, előre megtanuljuk. Így szól: dó, ré, mi, fá, szó – szó, szó, fá, mi, ré, dó, és megismételve.) Ha befejezte a gyermek, akkor folytatódik a játék, és mondom az ismert menetet, hogy: „Jobbra néz, balra néz... Jegesmedve, stb.” A következő menetben az lesz a kacsintó pingvin, akire „Dóri pingvin” rákacsintott, és a szólót énekelte. (Ez a helyzet azért jó, mert a gyerekek mindig igénylik, hogy egyedül is megmutathassák a tudásukat. Számtalanszor tapasztaltam, hogy egy dal tanulásakor kérik, hogy szeretnék szólóban is elénekelni. A játékon belül lehetőséget kapnak erre. A „Dó-szó, tiszta kvint” ismételgetése játékosan vésődik az emlékezetülkbe, a dallammal együtt. Rögzül a hangköztávolság és a hangköz nehezen kimondható neve is.) 2. „Békanép” (T4, azaz a tiszta kvárt) A játék lényege ugyanaz, mint a pingvinesé. Van egy alapdal, ami 4 hang terjedelmű. (Ellentétben a pingvinesével, ami 5 hang terjedelmű volt, miután az 5 hang távolságról szólt.) Az első lépés, hogy ezt megtanítja a játékvezető, jelen esetben a szolfézstanár. A szöveg a következő: „Levelibéka csücsül a fán, Brekegi vígan: - Jöhet a tánc! Dó – fá, tiszta kvárt, Béka mondja: - Kvák, kvák, kvák!” Akire a „kiválasztott” béka rákvakkog, annak szólóban el kell szolmizálnia a dalt. (Természetesen ezt is előre megtanuljuk: dó, ré, mi, fá-fá, fá, mi ré, dó, és ismétlés...) A mozgások természetesen a békát utánozzák. Először jobb lábbal kell rugózni, majd mindkettővel, utána jobb karhajlítás, majd bal. Utána szemgúvasztás, majd mindezt körbeugrándozva. Ugyanúgy mondja a játékvezető a felszólítást egy menet végén, hogy: - Jobbra gúvaszt, balra gúvaszt! Eközben a kezünket a szemünkhöz tesszük, amit feltűnően kimeresztünk, azaz gúvasztunk. A békanép kérdése: - Gólyamadár? A folytatás ugyanaz. Ha nincs, akkor maradnak a helyükön, ha van, akkor új helyre ugrándoznak. 3. „Gólyanép” (T8, azaz a tiszta oktáv) A gólyanép sem különbözik az előző népségektől. A dal az oktávról szól, ami a legnagyobb hangköz, amit a kicsik tanulnak. Ezért is jutott eszembe a gólyamadár a hosszú nyakával. (Persze ezen az alapon a zsiráfról is írhattam volna dalt... Majd legközelebb.) Mindenesetre a dallam szépen fellépeget a dúr skálán, ami kitölti az oktávot. Utána már csak az alsó és felső hangot ismételgetjük, ezzel begyakorolva a nagy hangközugrást. Erre persze jól rá kell játszani, magasra kell nyújtózkodni, hogy elérjük a felső oktávot. Ez különösen tetszeni szokott a kisgólyáknak. A játék lényege ugyanaz, mint eddig, csak más dallal, más mozdulatsorokkal. Az első körben jobb lábon kell fél lábon állni, majd a bal lábon, utána az egyik kart behajlítva repülő mozgást végzünk, majd csatlakozik a másik kar is. (Amikor bejön a karmozgás, akkor az egyik fél lábról a másikra kell váltani ütemenként, míg a kéz negyedenként mozog.) A repülő mozgás után kinyújtjuk előre a kezünket elfordított, összezárt tenyérrel (a gólya csőrét utánozva), és kelepelünk vele. Azaz 1 ütem repülés, 1 ütem kelepelés. Ezek után az egész mozdulatsort lábváltásonként negyed fordulattal végezzük. A dal szövege a következő: „ Gólya-, gólya-, gólyamadár, Folyton-folyvást fél lábon áll. Jó, hogy hasra nem borul már! Árok parton prédára vár. Dó-dó’, tiszta oktáv, meg ne húzzad a gólya tollát!” Egy előre kiválasztott csintalan kisgólya persze a tiltás ellenére meghúzza valamelyik társa „tollát”, azaz a ruhája szélét. A megcibált ruhájú kisgólya szólóban elénekli szolmizálva a dal elejét: dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó’... és vissza. Ezután jön a szokásos menet: - Gólyák figyelem! Jobbra kelepel, balra kelepell! - Helikopter? – kérdezik a gyerekek. - Nincs! (Vagy van...) Amennyiben van helikopter, akkor fél lábon ugrálva kell helyet cserélni. És így tovább... NOTA BENE! Mindegyik dalból küldök kottát, ahol szintén benne van a játékleírás, ahogy az egy körjátékdalhoz illik. Hangzóanyagot is készítettem, mert a zenéről nem lehet csak szóban beszélni...
  18. A játék lezárása: Legalább addig játsszuk mindegyik játékot, hogy mindegyik gyermek sorrakerüljön. Amikor végeztünk, megkérek mindenkit, hogy álljon rendesen a helyén, maradjon a körben.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Ha már mindenki fegyelmezetten áll, megkérdezem őket, hogy milyen hangközökről is szóltak a dalok. (A sok ismétlés után annyira rögzül az információ, hogy kórusban mondják a válaszokat.) A jó válaszok után helyükre mehetnek, és a rendesen dolgozók megkapják a jutalompontjaikat (dalonként hármat). Nálunk szolfézsórákon pontgyűjtés folyik. Minden jól megoldott feladatért kapnak előre meghatározott pontot. 30 pont után kapnak egy 5 darabos MAOAM csomagot. (Nálam megéri dolgozni...)
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A továbbfejlesztés lehetőségét a hangszerelésben látom. Egyenlőre csak zongorakíséretet írtam a dalokhoz, de lehetne hozzá még furulyákat, kisebb ütőhangszereket, csörgő-börgőket társítani.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Csupán annyi, hogy a játékvezetőnek tisztán kell énekelni, és pontos ritmussal... Ahogy azt a szolfézstanároknak kell...
  22. Egyéb/megjegyzés: „Nehéz” az életetük azoknak a gyerekeknek, akik még a fárasztó közismereti órák után bejönnek egy szolfézsórára. Ugyanis akármennyire is igyekszik az ember játékossá tenni ezt a tantárgyat, mégiscsak nehéz zeneelméleti dolgokat kell megértetni velük. A zene absztrakt, azaz elvont. Ezért is nehéz a gyerekeknek elmagyarázni a zeneelmélet alapjait. Miként is beszélhetnénk arról, hogy az egyik hang magasabban van, mint a másik? Látta már valaki? Hogyan tudjuk a láthatatlant láthatóvá tenni? Ez egy örök kérdés, örök fejtörést okoz az alkotóbb szolfézstanárok részére. A hangközök, amit éppen ezidőben tanítok a kezdő korosztályok számára, a zene építőkockái. Én legalább is így szoktam magyarázni a gyerekeknek. A hangközökből épülnek a dallamok, a hangsorok, a hangzatok... Vagyis minden a zenében. A hangközök ismerete elengedhetetlen egy magasabb szintű zenéléshez (de még egy középszintűhöz is). Mindig azt magyarázom a gyerekeknek és a szülőknek is, hogy a zeneelmélet ismerete nélkül zeneovis szintig lehet eljutni. De utána összedől a a gyenge alapokra épített kártyavár nagyon könnyen... Ezekkel a dalokkal az a tapasztalatom, hogy a játékkal egybekötve fel sem tűnik a gyerekeknek, hogy a hangközöket gyakorolják. Így nem is gyakorlásnak, hanem játéknak tűnik... És mégis biztosan rögzülnek a tudnivalók. 
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Stollár Xénia