„Ma egy izgalmas mesejátékot fogunk játszani, amiben minden megtörténhet. Elvarázsolhat benneteket egy kis huncut boszorkány, aki csak most került a boszisuliba, ahol csak most tanulja a varázslás tudományát. Szerencsére nem mindig sikerül neki a varázslat, mert a jószívű tündérek mindig résen vannak, és sokszor megmentik egymást a boszi csapdájából. Kis képecskék segítségével kiválasztjuk közületek azt, aki a huncut boszi szerepét fogja játszani. A többiek pedig tündérek lesznek. (A fiúk is, mert fiútündérek is léteznek ám!) Mindenkinek húznia kell a kezemben található képek közül egyet, s az, akinek a kis boszi a kezébe került lesz a főszereplő a mesében. De senki nem tudhatja meg, ki lett a boszi. Titokban kell tartania. Üljünk le a meseszőnyegen körbe, úgy hogy mindenki lássa minden társát! A boszi feladata az lesz, hogy az egyik tündér szemébe kacsintson, akit szoborrá változtathat. Mindenkinek figyelnie kell egymás tekintetét, mert ha valamelyik tündér észrevette, hogy ki a boszi (ki kacsintott), akkor a tündérkártyáját felemelve jeleznie kell, hogy észrevette a varázslatot. De nem mondhatja meg ki az, és nem is mutathat rá arra, akire gyanakszik. Ha már három tündérkártya került elő, akkor egyszerre, hármat számolva rá kell mutatni arra, akire gyanakodtak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mind a három tündér, és az is kiesik a játékból, akire a boszi kacsintott, vagyis elvarázsolta őket. Ha mindhárom tündér az igazi boszira mutat, akkor ő kiesik a játékból, vagyis a tündérek nyertek. Új játék indulhat. Ha nem az igazi boszira mutatnak, akkor őket is és azt is elvarázsolta a boszi, akire kacsintott. A játék folytatódik. Ha már csak három játékos marad, akkor a boszi nyert, mert nincs kit elvarázsolnia többé. A játékhoz szükséges egy boszikártya és annyi tündérkártya, ahány játékos van még a boszin kívül; egy nagy varázsszőnyeg v. meseszőnyeg; v. kisszőnyegek, vagy éppen le lehet ülni az udvaron az árnyékban a fűre is.”

Somodiné Fekete Mária
Célcsoport: < 5 év,5-9 év