„A kezemben kártyákat tartok. Az egyik kártyán egy tábornok látható a lova hátán, a többi kártyán csak lovak vannak. Szeretném, ha húznátok a kártyák közül! Aki a tábornokot ábrázoló kártyát húzza, az maga is tábornokká változik, amit viszont titokban kell tartania. A többiek, akik a lovat ábrázoló kártyát húzzák a tábornok ellenségei. Nem lenne igazságos, ha szegény tábornoknak egyedül kéne csatába szállnia, ezért a tábornok az ellenség közül választhat a csapatába lovas katonákat. Ezt úgy teheti meg, hogy rákacsint azokra a katonákra, akiket szeretne a saját csapatába. Nagyon kell vigyáznia, hogy mindig csak az lássa meg, akire kacsintott. Ha az ellenség közül olyan katona is észrevette a kacsintást, akit még a tábornok nem választott ki, akkor az kézfeltartással jelezheti nekem, mint fővezérnek, hogy tudja ki a tábornok. Három jelzés után a fővezér megkérheti az ellenség jelzett tagjait, hogy mutassanak rá a tábornok személyére. Ha jó volt a meglátásuk és sikerült megmutatni, hogy ki a tábornok, a tábornok kiesik a játékból és a csatát a tábornok csapata veszti el, ha viszont nem a tábornokra mutatnak, akkor az ellenség csapatából az a három fő esik ki, aki rossz személyre mutatott. A tábornok és csapata a csatát akkor nyeri meg, ha az ellenség közül már csak három fő maradt.”

Serfelné Gál Krisztina
Célcsoport: < 5 év