„Egy képzeletbeli falucska, Manófalva lakói vagyunk. A kis manók békésen élnek, mikor egy napon szörnyű dolog történik. A manók egyik társukat a földön fekve találják. Hiába élesztgették, nem mozdult, nem felelt. Már a legrosszabbra gondolnak, mikor megérkezik a falu bölcse, Manópapa. Ő meséli el a legendát Rosszcsontról, a manóról, aki valaha ebben a faluban élt, de mivel mindig rossz fát tett a tűzre, a falubeliek úgy döntöttek nincs köztük helye ilyen csínytevőnek. (A játék elején kártyát húznak a játékosok. Aki Fekete Péter lapot húzta, az lesz Rosszcsont) Rosszcsont most visszatért álruhában, hogy újra borsot törjön a békés falubeliek orra alá. Akire rákacsint az rögtön kővé dermed. Nincs mit tenni nyakon kell csípni a kis gazfickót, míg nem tesz több kárt. Manópapa azt tanácsolja üljünk körbe és figyeljük egymás tekintetét, vajon ki lehet Rosszcsont. Rosszcsont feladata, hogy rákacsintson a manókra úgy, hogy csak az vegye észre, hogy mit csinál, akire kacsintott. Akire rákacsint az a hátára fekszik és mozdulatlan marad. Ha valaki sejti ki Rosszcsont, jelentkezhet, de nem árulhatja el kire gyanakszik. Ha már hárman jelentkeznek, akkor egyszerre kell rámutatniuk arra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak, mindhárman kővé dermednek. Ha mindhárman ugyanarra mutatnak, akkor az a manó válik kővé, még akkor is ha nem ő Rosszcsont. Ha Rosszcsont mellett már csak két manó marad, Rosszcsont nyer. Ha pedig lefülelik, a többiek visszaváltoznak és a faluban újra béke honol.”

Sárándiné Barna Dóra
Célcsoport: 5-9 év