„Tündérország nyugalmát megzavarja valami. A tündérek között van egy kém! A boszorkányoknak kémkedik és a szemének varázsereje van, megbabonázza, akire rákacsint, azután mély álomba szenderül. Meg kell találni, ki lehet a kém, hogy újra békében élhessenek a tündérek. A játékosok, a kis tündérek leülnek egy körbe. Kártyalapokat osztok ki, mindenki csak a sajátját nézheti meg. Akinek a Fekete Péter jut, az lesz a „Tündér-kém”! A játékosok váltásra a többiek szemébe néznek. A kiválasztott játékos, azaz a kém feladata az, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a játékos vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Akire a Tündér – kém rákacsintott, becsukja a szemét, mintha aludna. Így babonázza meg őt a varázserejével. Kiesik a játékból. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, akkor azt jeleznie kell, felteszi a kezét, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három játékos sejti, hogy ki a kacsintó kém, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra, akire gyanakszanak. És azt kell kiáltaniuk : „Tündérkém!” Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Becsukják a szemüket, fejüket lehatják, mintha aludnának. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ő is álomba szenderül. Ha a kémmel együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a Tündérkém nyert. Hiszen már nem lesz három tündérke, aki gyanakodna. Ha pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek. És mindenki felébred az álmából 🙂 .”

Reiblné Horváth Márta
Célcsoport: 5-9 év