„Játék címe: Jujj, medve! Február másodika közeleg, ezért keretmesémet az ehhez a naphoz fűződő népi hiedelemhez igazítottam. Ezen a napon kibújik a medve a barlangjából, s ha süt a nap, akkor meglátja az árnyékát. Ettől megijed, és visszabújik a helyére, s tovább alszik. Ez jelzi, hogy messze még a tavasz. A gyerekekkel kört alakítunk. Ők lesznek a mackók, akik kíváncsian előjöttek a barlangból és várják a tavaszt. Mindenki becsukja a szemét és Weöres Sándor A medve töprengése című versét mondjuk: Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: „Kibújás vagy bebújás? ez a gondom óriás! Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok; ha kibújok, jót eszem, ha bebújok, éhezem. Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés de nehéz!” A vers közben körbejárok ( mint tavaszi szellő), s egy gyerek fejét megcirógatom. Aki a simogatást érezte, ő lesz a napocska. Mikor körbeérek, ébresztem a mackókat. Jó reggelt! Most még felhős idő van, de néha elő-előbújik a napocska és rákacsint egy mackóra. Akire kacsintott, az a medve megijed az árnyékától, és hangosan felkiált: Juj! Így vissza kell bújnia a barlangjába (visszaül a helyére és a padra hajtja a fejét). Többi mackónak is figyelnie kell, honnan csillan a napsugár, mert csak így győzhetik le a telet. Jó mókát!”

Rataticsné Köő Lívia
Célcsoport: 5-9 év