„Jaj, jaj! Óriási csapás érte az osztályunkat! Boszorkány rejtőzik közöttünk. Tudjátok, mivel harcol a boszorkány, ha titokban akar maradni? Nem használ ám varázsfőzetet vagy ráolvasást! Inkább szemmel ver, bizony! Játékunkban a boszorkány úgy tud szemmel verni, hogy rákacsint valakire. Ezt úgy tudja megtenni, ha mindenki folyamarosan keresi egymás tekintetét. Ha csak az áldozat veszi észre a kacsintást, akkor ő sajnos kiesik a játékból és a boszorkányunk tovább garázdálkodhat. De azért mi sem vagyunk ám egy félős osztály, igaz? Ha valaki gyanakszik a boszorkány kilétére, akkor egyelőre ne mondja el, csak jelentkezzen, és figyeljen tovább! Ha már hárman jelentkeznek, akkor háromra rá fognak mutatni a gyanúsított személyre, de nem beszélhetik meg egymással előre. Ha mindhárman ugyanarra a személyre gyanakszanak, akkor az illető kivettetik a városon kívülre, vagyis kiesik, akkor is, ha nem ő volt a boszorkány. Ha nem ugyanarra a személyre mutat mindenki, akkor bizony a gyanúsítóknak kell menniük. Ha a játék végén a boszorkánnyal együtt már csak hárman maradnak, akkor a boszorkányunk nyert, győztes pusztítást végzett az osztályon. Ha pedig megtaláljuk és kiszavazzuk a boszorkányt, akkor neki kötelessége megadnia magát, és mi nyertünk. Én, a város bírája fogom meghatározni, hogy ki lesz a boszorkány. Arra kérem az osztályt, hogy aludjon el mindenki, és akinek a vállát megérintem, az lesz a boszorkány. Indulhat a játék? Akkor jó éjszakát! „

Ráczné Kovács Leila
Célcsoport: 5-9