JÁTÉKRA FEL!

Rácné Szőke Beáta: Postás

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Postás („zenész” változat)
  2. A játék pedagógiai célja: A résztvevők gyors ítélőképességének, gyors reakcióinak, a figyelemnek a fejlesztése.
  3. A játék jellege: Együttműködési
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: A játék alatt nem valószínű, hogy baleset történjen.
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 7+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény: Hangszereket ábrázoló kártyacsomag, zongora (szintetizátor is helyettesítheti).
  12. Technikai igény: Olyan teremre van szükség, ahol zongora van. Ha nincs zongora, akkor szintetizátorral helyettesíthetjük, így viszont áramra van szükségünk.
  13. Az előkészítés feladatai: Ha nem rendelkezünk hangszereket ábrázoló kártyával, akkor azokat saját kezűleg is elkészíthetjük. A zongorát (szintetizátort) forgassuk úgy a teremben, hogy a billentyűzethez ne legyen túl közel a fal, a billentyűzet előtt kényelmesen elférhessenek a játékosok.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A játékosokkal együtt készíthetjük el a hangszereket ábrázoló kártyákat. Az is lehetséges, hogy a játékot megelőző napokban a játékosoknak kiosztjuk az üres kártyalapokat, és megbízzuk őket azzal a feladattal, hogy otthon rajzoljanak egy-egy meghatározott hangszert. Érdemes beszélni, hogy ki milyen hangszert rajzoljon, hogy ne mindenki ugyanazt rajzolja.)
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A zongora (vagy szintetizátor) körül elhelyezkednek a játékosok, és figyelmesen meghallgatják a játékszabályt.
  17. A játék menete, játékszabályok: A zongora billentyűzetének legmagasabb hangjainál áll az egyik csapat utolsó játékosa, a legmélyebb hangoknál (a billentyűzet másik oldalán) a másik csapat utolsó játékosa. A két játékos egymásnak háttal áll, és mellettük állnak csapattársaik, kezüket ugyanúgy megfogva, mint az eredeti „Postás” játéknál. Mivel a két csapat játékosai egymásnak háttal helyezkednek el (a zongorabillentyűkre merőleges vonalban, a két csapat egymással párhuzamosan), nem látják az ellenfelet, a kézszorításokat. A csapat első tagjai, akik a zongorabillentyűtől a legtávolabb vannak, úgy fordulnak, hogy mindketten láthassák (és csak ők láthassák) a csapatkapitányt. A csapatkapitány egy csomag hangszereket ábrázoló kártyából egy kártyát mutat fel. A kézszorítás folyamatát csak akkor szabad elkezdeni, ha az első játékos húros hangszert lát. Az a csapat győz, amelyik csapat utolsó embere előbb megüti a zongora egyik billentyűjét. A legmélyebb és a legmagasabb zongorabillentyű hangja jól elkülönül, így nagyon kis időbeli különbség esetén is megállapítható, hogy melyik csapat volt a gyorsabb. (Általában rendkívül kicsi az időbeli különbség a két csapat között.) A tévesen megindított folyamatért büntetőpont jár, csakúgy, mint az eredeti játékban. A nyertes csapat itt is ugyanolyan módon lép előre, és a büntetőpontot szerzett csapat is ugyanúgy, az ellenkező irányba lép visszafelé, mint az eredeti játék esetén.
  18. A játék lezárása: Az a csapat a győztes, aki a játékra szánt idő alatt a legtöbbet mozdult pozitív irányba, ugyanúgy, mint az eredeti játéknál.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Fontos (különösen, ha a résztvevőn kisgyerekek), hogy a vesztes csapat tagjait is megdicsérjük, hogy nagyon ügyesen játszottak! Együtt örülünk, hogy együtt játszhattunk! Megkérdezhetjük, hogy ki hogyan érezte magát, ki milyen tapasztalatokat szerezett a játék során.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Ha zongora nincs a közelben, akkor az eredeti „Postás” játékhoz képest csak a pénzérmét cserélném a hangszereket ábrázoló kártyákra, és a plüssállaton nem változtatnék, mert nem találtam olyan helyettesítő kelléket, ami alkalmasabb volna. A puha plüssállat a legkevésbé balesetveszélyes, hisz a két csapat utolsó tagjának hirtelen mozdulattal kell azt egymás elől elragadnia, hogy megszerezze a győzelmet, ezért kemény, vagy nehéz tárgy szóba sem jöhet, de pl. egy szivaccsal helyettesíthető a plüssállat. A játékot úgy lehet tovább variálni, hogy például csak a billentyűs hangszerek esetén kell a kézszorítást megkezdeni, vagy ismerjék fel a játékosok a vonós hangszereket, a pengetős hangszereket, a fúvós hangszereket, stb.
  21. A játékvezető speciális feladatai: A szabályokat pontosan ismertetni kell, mert ha félreértések történnek, az pontlevonást eredményezhet. Nincs nehéz dolga a játékvezetőnek. Egy-egy játéksor gyorsan véget ér, ekkor van idő a visszacsatolásra, és az esetleges félreértések tisztázása után kezdődhet is a következő kör.
  22. Egyéb/megjegyzés: Az eredeti játék: „Postás” (az 1. lecke második játéka). Zenetanárként növendékeim részére a „Postás” játék kellékein módosítottam. A résztvevők nagyon szerették ezt a játékot!
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Rácné Szőke Beáta