„Egyszer volt, hol nem volt, egy csodás kis erdő mélyén, ahol színes virágok nyíltak, és vidám állatok játszottak egész nap. Ebben az erdőben élt hét jó barát, akik mindig új kalandokat kerestek. Egy napon, amikor a nap sugarai kellemesen melegítették az erdőt, a hét barát úgy döntött, hogy különleges játékot találnak ki. Így született meg „A Kacsintó” nevű játékuk. Összegyűltek egy tiszta tisztáson, és körbeülték egymást, mintha egy nagy kört alkotnának a napfényben. Egymás tekintetét keresték, és vidáman nevettek, ahogy a szemek találkoztak. Egyiküket kiválasztották a kacsintó szerepére. Őt a többiek feszülten figyelték, míg ő huncut mosollyal a száján kacsintott egy másik barátra, anélkül, hogy a többiek észrevennék. A többiek pedig izgatottan próbálták kitalálni, ki lehet a kacsintó. Amikor már hároman gyanították, hogy ki az, együtt mutattak rá, ujjakkal az ég felé, miközben szívdobogva várták, mi lesz a következő lépés. Ha nem ugyanarra mutattak, akkor mindhárman kiesettek a játékból, de ha mindannyian ugyanarra mutattak, akkor az a játékos esett ki, akire mutattak. Végül, amikor már csak hárman maradtak a játékban, izgalmasan várták, hogy lebukjon-e a kacsintó. Ha igen, ők győztek, de ha a kacsintó titokban maradt, akkor ő nekik kellett elismerően bókolniuk a kacsintó ravaszságáért. Így boldogan és nevetve zárult ez a vidám nap az erdő mélyén.”

Pozojevichné Soós Diána
Célcsoport: 5-9