JÁTÉKRA FEL!

Pető Marica: Játék a nevekkel, jelekkel

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Játék a nevekkel, jelekkel.
  2. A játék pedagógiai célja: A szülők ismerjék meg jobban egymást és egymás gyerekeit. A játékot a nevelési év első szülői értekezlet elején tartom a megjelent szülőknek.
  3. A játék jellege: Ismerkedős
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: asztalok, székek elhelyezése oly módon, hogy senki ne botoljon meg a játék során a lábakban.
  6. Résztvevők száma: 21-30
  7. Résztvevők életkora: 14+
  8. Játékidő: 5-10 perc
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: székek, egy asztal, a gyerekek nevét, jelét tartalmazó laminált kártya
  12. Technikai igény: minden játékos számára egy szék
  13. Az előkészítés feladatai: A dajka nénivel a szülői értekezlet előtt az asztalokat félre tesszük és a székeket körbe rakjuk. Az asztalt a kör közepére tesszük. A kártyákat egy dobozba teszem az asztal közepére
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: –
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A játékszabály ismertetése előtt a szülőket köszöntöm és elmondom nekik, hogy egy játékba szeretném hívni őket, ami egyben az én vizsgafeladatom egy továbbképzésen. Az önkéntesség elvét kihangsúlyozom, hisz ismerem a célcsoportom egy részét: nem mindenki lelkesedik a felnőtt játékokért. Mivel vegyes életkorú csoportban dolgozom, ezért minden évben néhány gyerek és szüleik távoznak a közösségünkből és minden évben helyettük új gyerekeket és szülőket fogadunk. Így szükségesnek tartom, hogy megismerjék egymást a szülők és tisztában legyenek azzal, hogy kinek ki a gyermeke. A játék levezetése előtt a személyiségi jogokat tiszteletben tartva engedélyt kérek a fényképezésre és arra, hogy ezeket a képeket használjam a vizsgafeladatom teljesítéséhez.
  17. A játék menete, játékszabályok: A játékszabály ismertetése előtt elmondom a szülőknek, hogy a játékkal mi a célom. Azt tapasztaltam, hogy így könnyebben bevonhatók a játékba. Első lépésben kirakom a kártyákat az asztalra és megkérem a szülőket, hogy mindenki vegye el a saját gyermeke jelét. A hiányzó szülők gyerekeinek kártyáit félreteszem. Ezekre nincs szükség a játék során. A szülőktől összeszedem a kártyákat és az asztalra teszem lefordítva és összekeverve. Megkérem őket, hogy mindenki vegyen el egy kártyát, fordítsa meg és nézze meg. Ahol mindkét szülő megjelent, ott ők együtt játszanak – vagyis egy kártyát vesznek el. Majd álljanak fel és próbálják megkeresni a kártyán szereplő gyerek szülőjét és mutatkozzanak be egymásnak. A kártyát át kell adni az illetékes szülőnek. Illetve keressék meg a gyerekük kártyáját. Miután megtalálták és megkapták a „saját” kártyájukat, foglaljanak helyet. A játék során felmerült kérdéseket letisztáztunk: pl.: szabad-e a kártyákat keresés közben egymásnak megmutatni. Természetesen szabad.
  18. A játék lezárása: A játék lejátszása után úgy ítéltem meg, hogy még egyszer lejátszhatjuk a játékot. Így legalább még több szülő ismerkedett meg egymással. A játék olyan jó hangulatban zajlott, hogy a bemutatkozás után a szülők elkezdtek beszélgetni egymással. Beszélgető csoportok alakultak ki. A feszültség olyan módon oldódott, hogy a beszélgetéseket nehezen tudták abbahagyni a szülők. Itt kellett egy pici csengőhanggal a figyelmet magamra terelnem és megköszönnöm a játékot.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A játékban mindenki részt vett, senki nem húzódott félre. Nem kellett kerettörténetet kitalálnom, mert a valóság illetve a célkitűzés ismertetésével motiválható volt a csoport. Újra megköszöntem, hogy részt vettek a játékban és az együttműködtek velem és egymással. Illetve megígértem nekik, hogy sikeres vizsga után visszajelzést kapnak tőlem. Majd tovább folytattuk a szülői értekezletet más témákkal.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: – a legnehezebb dolguk az újonnan csatlakozó szülőknek volt, akik szinte senkit sem ismertek. Szándékosan nem kértem a szülőket, hogy a játék elején mutatkozzanak be egymásnak. Kíváncsi voltam, hogy ez mennyire nehezíti meg a játékot. Nagyon jól megoldották a feladatot a szülők- jókedvű keresgélés, zsongás alakult ki a játék alatt. – egy gyerekcsoportnál az előzetes bemutatkozást nem hagynám ki. Részben gyakorolnánk a bemutatkozás formáját, másrészt a frusztrációt csökkenteném. – szülői csoportnál nehezítésként többedik játéknál nem lehetne egymásnak mutatni a kártyát, csak a memóriára lehetne hagyatkozni.
  21. A játékvezető speciális feladatai: – felmérni az első játék során, hogy hányszor játszható el a játék, mennyit bír el a csoport.
  22. Egyéb/megjegyzés: –
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Pető Marica