„Egyszer volt, hol nem volt a vadnyugat kellős közepén egy kóbor cowboy, aki nagyon szeretett kártyázni, legjobban a piros ászt szerette ( a játékvezető mindenkivel kihuzat egy kártyalapot, és elmondja, hogy ne mutassa meg senki a lapját de jegyezze meg, különösen az, aki a piros ászt húzta). Ez a fura fickó, ha nem tetszett neki valaki a kacsintásával is ártalmatlanná tudta tenni, ne legyen ellenfele a kártyaasztalnál ( a játékvezető elmondja, hogy úgy kell kacsintania a kiválasztott játékosnak, hogy csak az vegye észre, akit megcéloztak). Az asztalnál mindenki körben ült és figyelte egymást (körbeállnak és egymásra néznek). Ám volt három figura, akik még a mi fickónknál is leleményesebbek voltak, és ha összefogtak,(elmondja a játékvezető, hogyan lehet legyőzni a kacsintót) akkor ők takarították el a kártyaasztal mellől a mi cowboy-unkat, aki kóborolhatott tovább újabb kártyapartnereket keresni.”

Pala Istvánné Tímea
Célcsoport: 10-14 év