JÁTÉKRA FEL!

Ölvediné Virág Enikő: Hol vagyok?

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Hol vagyok?
  2. A játék pedagógiai célja: Gyerekek megtalálják a közösségben a saját helyüket
  3. A játék jellege: Együttműködési
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Fontos a szabályok érthető elmondása, egymásra figyelés kihangsúlyozása, és a székek útból való eltolása
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 10+
  8. Játékidő: 10-15 perc
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: Kártyák, sál, asztal vagy asztalok
  12. Technikai igény: képszerkesztés, nyomtatás, laminálás, szétvágás
  13. Az előkészítés feladatai: – Kártyák elkészítése – olyan kártyákat készítünk, amelyen olyan jó tulajdonságok találhatók, amiket valamikor ők mondtak magukról, vagy ha ilyet nem tudunk, akkor rájuk jellemző jó tulajdonságok, amelyekről magukra ismerhetnek – másik oldalán egy kép darabjai, amit majd a későbbiekben kiraknak. – Sál beszerzése, amin nem látnak át – Terep könnyen járhatóvá tétele
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Ha érzik a kihívást, és ez nem rémíti meg őket (nem túl nagy, akkor bekapcsolódnak általában – ebben az esetben az önálló feladattól ijedt meg egyik résztvevő, mármint az irányítást nem vállalta, de bent maradt a játékban, közelről figyelv a történéseket. (Ha nem akarnak játszani, akkor megkérem, hogy pár fényképet készítsen a játékról)
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Kártyák kiválasztása, majd fordítsuk meg, és döntsék el, hogy szeretnék-e látni az eredeti képet, vagy inkább kitalálják, mi lesz a végeredmény – a nagyobb kihívást választva. Valamint ki kell választaniuk egy embert, akinek bekötjük a szemét, és ő fogja összerakni a képet, az ő irányításuk alatt – mindig az irányítja a „vakot” akinek a kártyáját viszi. Döntésük alapján megmutatom az eredetit vagy nem, és kezdődik a kártyák összerakása.
  17. A játék menete, játékszabályok: Egy bekötött szemű játékos van, aki elmegy a kártyákért a játékosokhoz – a többiek irányítják, akihez épp megy. Onnantól csak ő érhet a kártyákhoz, és mindig az a játékos fogja irányítani, akinek a kártyáját a kezében tartja. Óvatosan, lassan kell mennie, a többiek pedig figyelve a biztonságára is, irányítják. A játékosok egy közeli asztalhoz vezetik a játékost – szavakkal, egy helyben maradva. A bekötött szemű játékos kártyáját lehet cserével behelyezni a képbe (többi kártya közé), vagy valakit megbízni, aki átvállalja ezt a feladatot.
  18. A játék lezárása: Ha készen van a kép, megkérdezni, hogy mindenki elégedett-e a végeredménnyel? Ha igen, lekerül a kendő. Ha nem, akkor az, aki szeretné, helyrepofozhatja, vagy cserével is megoldhatják, egy irányító, egy „vak” közreműködésével. Ha készen vannak, tapsolják meg magukat.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Feldolgozás, levezetés kérdései: – Hogy érzitek most magatokat? – Nehéznek éreztétek-e a feladatot? / mindenki egyéni véleménye – Mi történt itt most? – Mit csináltál? – Hogy érezted közben magad? – Volt-e kulcsfontosságú pillanat? melyik volt az, miért? – Tanultál-e valamit? Önmagadról vagy van-e valami tanulság a magad számára, ami hasznos lehet?
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Lehet esetleg párban játszani, akkor több kártyára van szükség – mert páronként rakják a képeket Lehet két (vagy több) csapatra osztani őket, akkor két (vagy több) képre van szükség, és lehet versenyre, időre összerakatni a képeket. Lehet a végén úgy összerakatni velük a képet, hogy a levegőbe emelve egymás mellé helyezik úgy, hogy csak a tulajdonságokat láthatják, így érdekes fénykép készülhet róluk, azon le is ellenőrizhetik, hogyan sikerült a feladat – és mert zsúfolódhatnak a kép tökéletességéért. (Nagy kihívás a kép megjegyzése úgyis, hogy melyik mellett kinek a kártyája volt – vagyis az egészet hátulról megjegyezni) Lehet alapvetően is ezt a helyzetet feladatként eléjük állítani, hogy a levegőben kell összerakniuk a képet úgy, hogy amikor elkezdik, már csak a tulajdonságokat láthatják. (tehát meg kell tanulniuk, kinek hol a helye) Ennél a változatnál nincs szükség bekötött szemű játékosra, tehát sálra sem.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Végig követni a játék menetét a baleset elkerülése érdekében, kártyák kitalálása és legyártása
  22. Egyéb/megjegyzés: Meg kell mondjam, van még csiszolni való ezen a játékon, nagyon gyerekcipőben jár… Aképeken is látszik, h aki már odairányította a káryáját, feleslegesnek érzi magát, a levegőbe összerakva már jobb volt, gyors sikerélmény nem túl nagy kihívás, viszont igazi csapatmunka élmény! Sokat tanultam belőle, köszönöm!
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Ölvediné Virág Enikő