JÁTÉKRA FEL!

Némethné Cséri Klára: Kutyakereső

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Kutyakereső
  2. A játék pedagógiai célja: Bepillantás a vakok életébe
  3. A játék jellege: Bizalmi
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Rendrakás a tanteremben
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 10+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: Kendő szembekötéshez, plusskutya
  12. Technikai igény: Nincs
  13. Az előkészítés feladatai: Helyszín biztonságossá tétele
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: nem szükséges előkészület
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: 100 százalék
  16. A játék megnyitása, nyitánya: beszélgetés a fogyatékkal élők gondjairól, a segítségnyújtás módjairól, fontosságáról
  17. A játék menete, játékszabályok: A játékot egy tízes létszámú csoporttal játszottam,akik hetedikesek. Két fiú és 8 lány. A többiek 5-en tavaly év végén hatosztályos gimnáziumba, illetve másik iskolába mentek át. Van köztük túlkoros:a két fiú. Az osztálynak harmadik éve magyart és erkölcstant tanítok. Egy tanórán játszottuk ezt a játékot, vagyis az óra egy részeként. Erkölcstanon a téma a fogyatékosság volt, ehhez találtam ki a játék kerettörténetét. Nem könnyen nyilatkoznak meg , mivel abban a korban vannak, hogy nehezen tűrik egymás kritikáját, ezzel szemben könnyen kritizálnak, felelőtlenül hamar szólnak meggondolatlanul, ezért nehéz őket szóra bírni. csoportban vannak olyan tanulók:egy ikerpár, akiknek fogyatékkal él a testvérük. A konkrét téma, amit a játékhoz kötöttem, a vakok élete volt, illetve azokkal a kérésekkel ismerkedtünk, mit kérnek látó társaiktól a vakok, hogyan segítsük őket. Célom az volt,hogy a játék során kis bepillantást nyerjenek a gyerekek a vak társaik világába, alkalmazzák az olvasott kéréseket a segítségnyújtás során. Kerettörténetem az óra témájához kapcsolódott: Vak társatok segítő kutyája elveszett. Segítsetek neki megtalálni úgy, hogy ügyesen vezetitek őt az állata nyomára! A játék leírása: Két tanuló önkéntes alapon kimegy a teremből, egyik lesz a vak, akinek a szemét a társa a segítségül kapott kendővel kinn beköti. Mi addig odabent eldugunk egy plüsskutyát egy közösen megbeszélt helyre. Hangos hívásra a tanulók az ajtó mögül a terembe lépnek,a bekötött szemű a vezető társa segítségével. Onnan a bennmaradó osztálytársak navigálják a vakot a kutya felé. akit látó társa vezet, nehogy valamibe beleütközzön. Az osztálytársak mindegyike csak egy instrukciót adhat, majd szólítja következő társát, aki mondja a következő lépések irányát. Így mindenki navigál, kivéve a kintről bejövőket. Ha a látó segítő meglátja a kutyát, jelzi, és onnantól már ő navigálja vak társát figyelve az elsajátított alapelvekre. ( Nem löködjük, nem rángatjuk, irányítjuk, lágyan vezetjük, beszélünk hozzá.) A kutyát csak a vak (bekötött szemű) emelheti fel a helyéről. Igyekeztem, hogy mindenki kipróbálhassa, amelyik szerepet szerette volna. Mikor már mindenki szerepelt, aki akart, kilépő kártyákat töltettem ki velük. Egy kártyányi kis papírlapon kellett beszámolni, ki mit érzett, tapasztalt, tanult meg a játék alatt. Mire kicsengettek, az összes kilépő kártya az asztalomon volt. Nem mondhatom, hogy bőbeszédű visszajelzéseket kaptam, de mindenki írt legalább egy mondatot, és ismerve az osztályt, elégedett voltam az eredménnyel. Élveztem a játékvezetést, a játékot, mivel én is beálltam játszani, ugyanis egy fiú szerette volna kipróbálni, milyen a vakok világa, csak nem talált segítőre, ezért gyorsan felvállaltam ezt a szerepet, nehogy emiatt kelljen kimaradnia az élményből.
  18. A játék lezárása: 17. A kilépő kártyák néhány mondata: „Vakon élmény volt játszani. Néha féltem, de a vakvezetőben megbíztam. A pad és a székek nem voltak így útban, néha a kezemet bevágtam a berendezésbe, ahogy tapogattam.” „A vakoknak rossz lehet az életük, mert nem látnak, és a vezető se tud mindig a vakkal lenni.” „Vaknak lenni rossz, de ha valaki segít, akkor jó. Ez egy jó játék volt.” „A vezetőnek se könnyű, mert értelmesen kell irányítani.” „Jó, hogy érzékelhettük, hogy milyen lenne vakon.” „ Nekem azért tetszett, mert lehetett rajta kicsit nevetni, vicces volt.” Volt ,aki a tanulságról írt, volt aki a játékról. Konkrét kérdést nem tettem fel, csak azt kértem, írják le a gondolataikat. Úgy érzem, ez az óra mindenképp elérte a célját, játékosan szóltunk a fogyatékkal élők nehézségeiről, és a játéknak köszönhetően tapasztaltuk is, megtanulhattuk közben a segítségnyújtás szükségességét és mikéntjét is. A fényképezésre engedélyt kértem tőlük, és abszolút nem is zavarta a játékot, mikor én voltam a segítő, akkor ők fényképeztek.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Szóbeli dicséret
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Több tárgyat kell megtalálni vagy a megtalált tárgyat meghatározott embernek átadni
  21. A játékvezető speciális feladatai:
  22. Egyéb/megjegyzés:
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Némethné Cséri Klára