JÁTÉKRA FEL!

Nagyné Pusztai Tünde: „A tekergő család”

Szerző:
  1. A játék neve, címe: „A tekergő család”
  2. A játék pedagógiai célja: Ismerjék fel a kártyákon látható azonosságokat, különbözőségeket, egymást elfogadva, segítve vegyenek részt aktívan a játékban. Erősödjenek társas kapcsolataik, feladattudatuk, szabálytudatuk, koncentrációjuk.
  3. A játék jellege: Csoport vagy párképző
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Mivel a játék megértése után akár gyorsaságra is játszható a játék, figyelmeztettem őket, hogy a RAJT! elhangzása után figyeljenek egymásra, egymást keresve össze ne ütközzenek.
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 5+
  8. Játékidő: 5-10 perc
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: 10 db arcot ábrázoló kártya ( 3×3 db azonos tulajdonságú: sapkás, színes, érzelmet kifejező + 1 db fehér alapon sapka nélküli kisfiú="Kakukk Tojás" )
  12. Technikai igény: A képek elkészítéséhez van egy kialakított ábrázoló sarok, rajzeszközökkel az asztalon, a bemelegítő és a játék lezárásához mindenki számára biztosított 1-1 szék, melyeket a mozgásos játékunkhoz elpakoltunk.
  13. Az előkészítés feladatai: Egy szabad szőnyeg, a 4 sarkában 4 szék a 3 tekergő család, és az elveszett kisfiú, a "Kakukk Tojás" számára
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A gyermekekkel együtt színezéssel, ragasztással elkészítettük a kártyákat, gyakorolva közben a színeket, a sapkákon látható formákat, az érzelmek kifejezését, felismerését.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Egy sűrű, rengeteg erdőbe érkeztünk. Szeretném, ha együtt maradnánk, el ne vesszen senki. Ennek érdekébe egy pamutgombolyaggal kapcsolódjunk össze úgy, hogy odadobom bármelyik társamnak, és azt mondom: „szeretném, ha mindig mellettem maradnál: XY!, mert pl: szép a ruhád, vagy mindig mosolyogsz…. „Ő tovább dobja az általa választott társának,, ugyanezt mondva, a következő nevével. Addig folytatódik a játék, amíg mindenkihez el nem jut a pamutgombolyag. Ekkor megbeszéljük, hogy a „pókháló”, amit alkottunk a pamutból szimbolizálja a MI összetartozásunkat.
  17. A játék menete, játékszabályok: Miután minden gyermek ismerte a kártyákat, megkértem a gyerekeket, üljünk körbe a szőnyegen. A kártyákat lefordítva, összekavarva, elhelyeztem a szőnyeg közepén. A játék kerettörténete az volt, hogy egy sűrű, rengeteg erdőben tekergett 3 család. Sajnos azonban egy eltévedt gyermek is van közöttünk. Az volt a feladat, hogy „RAJT-ra” mindenki gyorsan vegyen fel egy kártyát, nézze meg, és aki a teljesen eltérő, színtelen, sapka nélküli kártyát húzta álljon középre. Ő volt az, aki a sűrű, rengeteg erdőben elveszett. A többiek egy ismert mondókával körbejárták, és megkérdezték tőle, hogy milyen jellemző jegy (szín, vagy sapka, vagy érzelem) alapján ,a tulajdonságot kiabálva ( pl: piros! vagy kockás! vagy vidám!…), keressék meg egymást a családtagok, hogy együtt segíteni tudjanak az elveszett gyermeken. Amikor a 3×3 családtag megtalálta egymást, akkor voltak készen a feladattal, ha azt is megfigyelték a kártyákon, ki az apa?, neki a székre kellett ülnie, ki az anya?,neki az apa mellé kellett állnia, és ki a gyermek?, akinek a szülei elé a szőnyegen kellett helyet foglalni. Az elveszett gyermek feladata volt ellenőrizni, hogy a családtagok helyesen találták-e meg egymást. Ekkor kezdődhetett a játék elölről. Mindenki berakta a kártyáját középre, összekevertük, „RAJT-ra”; újat választottak, és az elveszett gyermek új tulajdonságot mondhatott, ami alapján mindig másképpen állt össze a 3 "Tekergő család". – Mondóka: ” Az erdőben jártunk-keltünk, egy gyermeket elvesztettünk. Mondd meg XY, mondd meg nekünk, milyen családot keresünk?”
  18. A játék lezárása: Mivel én is játszottam velük, így lehetőségem volt arra, hogy többszöri eljátszás után, amikor hozzám került az elveszett gyermek képe, odahívtam magamhoz őket, nagy dicsérettel és öleléssel azt mondjam: „Ez az én kedvenc családom. Milyen jó, hogy mindannyian együtt vagyunk, így mindig segíthetjük egymást.” Ezzel fejeztük be a játékot, de megbeszéltük, hogy legközelebb újra eljátszhatjuk.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A játék értékeléshez körbe raktuk a székeket, és mindenki helyet foglalt. Kérdésekkel segítettem megfogalmazni az átélt élményeket. Megfogalmazták, hogy milyen érzés volt elveszettnek , vagy családban lenni. Elmondták, hogy nehéz volt gyorsan az adott jellemző jegyre koncentrálni, és megkeresni az azonos kártyák alapján családtagjaikat. Az egyszerre kiabálás, volt akinek nem okozott nehézséget, volt aki inkább megfigyelés alapján keresett.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: – Bármilyen témakörhöz lehet ilyen kártyákat készíteni ( pl: állatok, növények, évszakok, mennyiségek…), melyek felhasználhatóak a nap bármely időszakában. – Jellemző jegyek alapján is ki lehet találni, hogy: „Melyik kártya van a kezemben?” – Memória kártyaként is használható
  21. A játékvezető speciális feladatai: A szabályokat minden gyermeknek meg kell érteni. Ha az egyik gyermeket zavarja a kiabálás, lehet akár suttogva is keresni egymást. Amikor már mindenki hamar felismeri a kártyákon látható tulajdonságokat, mehet gyorsabban, akár versenyre is a játék.
  22. Egyéb/megjegyzés: A gyerekeknek tetszett a játék, szívesen vett részt benne mindenki. Vidáman, felszabadultan játszottak, sok új ismerettel gazdagodtak. A kitűzött célom megvalósult, elfogadták egymást, fejlődtek képességeik, sikerélményhez jutottak.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Nagyné Pusztai Tünde, (pusztaitundester@gmail.com)