„A játék neve: Gyere a váramba! Egy játékost kijelölünk, valamilyen módon, (direkt, személyre szólóan, vagy véletlenszerűen pl. kártyalappal, érme feldobással). A kiválasztott lesz a várkapitány. A várkapitány kacsintással gyűjti a katonákat, de a kapitányt is le lehet váltani. Akire a kapitány rákacsint az kiesik a játékból, ő lesz a katona. Ha valaki észreveszi, hogy ki a várkapitány ( kacsintó), jeleznie kell. Ha már három játékos sejti, hogy ki a várkapitány (kacsintó), akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakodnak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, mind a hárman kiesnek a játékból, katonák lesznek. Ha ugyanazt a játékost jelölik meg az a játékos esik ki akire mutatnak, akkor is, ha nem ő a várkapitány (kacsintó). Ha a várkapitánnyal együtt csak hárman vannak még játékban, akkor vége a játéknak, és a várkapitány nyert, mert nincs három ember, aki gyanakodna és le tudná váltani a kapitányt. Ha lefülelik a várkapitányt (rájönnek, hogy ki a kacsintó), akkor a többiek nyernek.”

Nagyné Bokor Ibolya
Célcsoport: 10-14 év