„A varázserdőben egy királyfi kóborol és sárkányokra vadászik. Képeket osztok szét a játékosoknak, amik fákat és egy virágot ábrázolnak. Az lesz a királyfi, aki a virágot ábrázoló képet húzza. A képeket a többi játékosnak nem mutathatják meg, csak maguk láthatják. A játékosok körben ülve helyezkednek el, adott jelre (taps, sípszó) nézzenek a többiek szemébe. A királyfi úgy vadászik a sárkányokra, hogy feltűnés nélkül szemkontaktust teremt valakivel és rákacsint. Ha ez sikerül, az a sárkány elpusztul, vagyis kiesik a játékból. Akire rákacsintanak, annak néhány másodpercet várnia kell – hiszen különben rögtön lelepleződne a királyfi személye és vége lenne a játéknak – vagyis kis szünet után jelzi, hogy áldozatául esett a királyfinak. A sárkányok célja, hogy vadászat közben tetten érjék a királyfit, azaz szemtanúi legyenek a kacsintásnak, úgy, hogy nem rájuk kacsint a királyfi. Ha már három játékos sejti, hogy ki a kacsintó, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak, így az kiesik (még akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha sikerül lefülelniük, akkor a sárkányok nyernek. A királyfi akkor nyerhet, ha a játékosok száma három alá csökken, mert akkor már nincs, aki tetten érje őt.”

Nagy Judit
Célcsoport: 5-9 év