„A gyerekek körben ülnek. Megkérem őket, hogy csukják be a szemüket és csak akkor nyissák ki, ha tapsolok. A körön kívül sétálok körbe-körbe, miközben egy játékosnak megérintem a vállát. Tapsolok, kinyitják a szemüket. Képzeljétek gyerekek, egy marslakó érkezett közénk a Földre. Valakinek az imént megérintettem a vállát, ő a marslakó.Ez az idegen szeretne magával vinni a bolygójára embereket, akiknek szívesen megmutatná az ő világát. Űrlényünk nagyon bizalmatlan az emberekkel szemben, nem szeretné, ha kiderülne, hogy ő nem közénk való, tehát nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy más is észre vegye, nem szeretne pánikot kelteni. Úgy választja ki a számára szimpatikus embereket, hogy rájuk kacsint. Akire rákacsint, azt elviszi magával, tehát kiesik a játékból. Ha valaki észreveszi, hogy ki a marslakó, akkor hangosan azt kell mondania, hogy "sejtem", de még nem szabad elárulnia az űrlény személyét. Ha már hárman sejtik, hogy ki lehet az, akkor egyszerre rá kell mutatni arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor a földönkívüli őket is elviszi, tehát ők is kiesnek a játékból. Ha mindhárman ugyanarra a tanulóra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, amelyikre mutatnak. (amennyiben nem ő volt a marslakó, úgy ő is űrutazásban részesül, ha pedig a marslakó volt, akkor az emberek nyertek, tehát a marslakó kénytelen elhagyni a Földet és a bolygónk megmenekül az idegen lénytől). Marslakónk akkor nyer, ha rajta kívül két ember marad játékban, hiszen úgy már nem tudják hárman leleplezni őt. Kérek mindenkit, hogy nézzenek egymás szemébe. Játékra fel!”

Molnár Zsanett
Célcsoport: 10-14 év