JÁTÉKRA FEL!

Molnár Beáta: játéksorozat: 1. Hol a cica? 2. Szeretetkör (ez nem saját fejlesztés, kollégától hallottam) 3. Tilosazáááá

Szerző:
  1. A játék neve, címe: játéksorozat: 1. Hol a cica? 2. Szeretetkör (ez nem saját fejlesztés, kollégától hallottam) 3. Tilosazáááá
  2. A játék pedagógiai célja: A csoporton belüli összhang növelése, feszültségoldás, kommunikációfejlesztés
  3. A játék jellege: Kommunikációs
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: akadályok eltávolítása a körből, résztvevők figyelmének felhívása, hogy a 2. játékban csak vezényszóra induljanak, a 3. játékban, hogy csak a kalapács puha felével üssenek
  6. Résztvevők száma: 15-20,21-30
  7. Résztvevők életkora: 5+,10+
  8. Játékidő: 15+
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény: 1. játék: plüsscica, 2. játék: nincs kellék, 3. játék: plüsscica, habszivacs-kalapács, szókártyák
  12. Technikai igény: a 3. játékot kényelmesebb ülve játszani, ehhez székek kellenek
  13. Az előkészítés feladatai: először mindent el kell pakolni középről, hogy a körnek helye legyen és kívülről is kényelmesen körbe lehessen járni; a 3. játék előtt körbe kell rakni a székeket; természetesen a szókártyákat is előre le kell gyártani
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: a pakolásban tudnak segíteni
  16. A játék megnyitása, nyitánya: mivel a csoporttagok régóta ismerik egymást, bemutatkozásra nincs szükség.
  17. A játék menete, játékszabályok: 1. játék: a keretmese: a cirmos cica ellopta a vajat és a gazdaasszonya próbálja elkapni. A játékosok körben állnak, szorosan egymás mellett és háttal a kör középpontjának, azaz kifelé néznek. A „gazdaasszony” a körön kívül áll. Cirmos cica beszalad a körbe (vagyis a játékvezető odaadja az egyik körben álló játékosnak), és a játékosok elkezdik a körön belül egymásnak adogatni. Fontos felhívni a figyelmet, hogy oda-vissza maximum kétszer cikázhat, utána tovább kell adni. A gazdaasszony természetesen nem látja, hol van a cica, csak a játékosok viselkedéséből próbál erre következtetni. Ha úgy gondolja, hogy valamelyik játékos rejtegeti, azt elkapja, és ha eltalálta, akkor a rejtegetővel helyet cserélnek. Ha nem találja el, akkor ő marad kint. Fontos, hogy ha éppen két játékos tartja a cicát átadás közben, és az egyiket elkapja a gazdaasszony, akkor is helyet kell cserélniük 2. játék: a keretmese: a gazdaasszony iszonyatosan elkeseredett, mivel nem bírta elkapni a cicát, és elindul a szomszédjához vigaszt találni. Ehhez a játékhoz is körbe kell állni, de új szomszédokat kell találni (ezt direkt akartam így, hogy az ölelgetős játéknál már ne a szokásos párok álljanak egymás mellett). Most befelé kell nézni és nem kell szorosan állni. Egy játékos (aki az előző játékban kint maradt) a kör közepén áll, és úgy tud szabadulni, hogy megöleli valamelyik játékost a körben. Ez esetben ők helyet cserélnek. Azonban a körben állók el tudják ezt kerülni, ha gyorsan megölelik valamelyik szomszédjukat (azaz a gazdaasszony nem találja otthon, mert épp a másik szomszédjával pletykál). Csak két ember ölelkezhet össze! Fontos, hogy csak vezényszóra induljon a középső játékos, különben azonnal ugranak, ahogy helyet cseréltek. Fontos, hogy a játék indításakor mindenki befelé nézzen, nem fordulhat rögtön valamelyik szomszéd felé. 3. játék: a keretmese: cirmos cica most már hatalmas ugrásokkal menekül (egymásnak dobják a játékosok), a gazdaasszony pedig szerzett egy óriási kalapácsot (persze csak szivacsból), amivel próbálja lecsapni. Időközben a cica felfalta a vajat, így már három élete van, csak harmadszorra tudja lecsapni. Gyorsan körbe rakunk székeket, és középen áll a gazdaasszony a kalapáccsal. Kap egy kártyát, aminek az egyik oldalát csak ő láthatja, ezen tabu szavak vannak. A másik oldalán egy téma, amit meg kell mondania mindenkinek. Ezután a játékosok, egymásnak dobva a cicát, egy-egy mondatot mondanak a témával kapcsolatban, bármit, ami eszükbe jut. Ha valaki véletlenül kimond egy tabuszót, azt a gazdaasszony fejbe kólintja a kalapáccsal. Akit harmadszorra vág fejbe, azzal helyet cserél. Ha valakit már fejbe vágtak, akkor sem szabad megmondani melyik volt a tabuszó, amit használt, csak találgathatnak. Ha több tabuszót is használ egy mondatban, akkor is csak egy fejbe kólintás jár. Így egyre nehezebb és izgalmasabb lesz mondatokat mondani. Ha valaki nem tud mondatot mondani, azért is fejbe vágás jár (az elején azzal kellett cserélni, de volt, aki direkt erre hajtott, így módosítottunk). A kártyákon bármilyen téma lehet (korosztályfüggő). Én a kutyasétáltatással mutattam be a feladatot (mivel sétáltatás közben találtam ki). A téma: kutyasétáltatás, tabuszavak: kutya, séta, póráz, nyakörv, utca, szalad, boldog. A többi téma pl. randizás, szabadidő, család, környezetvédelem, stb. volt. Ha valakinek nincs habszivacs kalapácsa (én egy testnevelő kollégától örököltem), megteszi egy összetekert papír is. Szerencsés voltam a tabuszavakkal, mert átlagosan 10-12 mondat után mindig cseréltünk, de alaposan végig kell gondolni, hogy vajon mi hangozhat el leggyakrabban az adott korosztály szájából.
  18. A játék lezárása: Kíváncsiak voltak a gyerekek, hogy milyen tabuszavakat írtam még a kártyákra, és ötleteket adtak, hogy szerintük mik lennének még jobbak. (pl. a szabadidő témához felírtam a „mobil, internet, facebook” szavakat, mivel sokat lógnak a telefonjaikon, de ezeket senki sem mondta, nagy meglepetésemre)
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Megbeszéltük kinek melyik játék tetszett a legjobban. Ezen is csodálkoztam, mert legtöbbet az ölelgetős játék közben nevettünk, mégis azt választották legkevesebben. Talán kicsit feszélyezte őket a fizikai kontaktus (bár ez közben nem látszott), vagy csak nem akarták bevallani, hogy mégis az volt a legjobb. Azt nem mondtam meg nekik, melyiket találtam ki én, szóval kedvezni biztosan nem akartak nekem.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: a 3. játékot idegen nyelven is lehet játszani, ugyanilyen feltételekkel, csak az adott nyelven kell megírni a kártyákat és nyilván kell hozzá bizonyos szintű nyelvtudás. Ki fogom próbálni. (egyébként a „levelet hozott a postás” játékot már játszottam az egyik 9.-es osztállyal, mikor a Present Perfect-et tanulták angol órán. Pont kapóra jött és hatalmas sikere volt.)
  21. A játékvezető speciális feladatai: Szerencsés mindig egy próbakört csinálni, mert sokkal nyilvánvalóbbakká válnak a szabályok mintha agyonmagyaráznám őket.
  22. Egyéb/megjegyzés: mindegyik játék nagyon népszerű volt, és szerencsés volt ebben a sorrendben felépíteni a játéksort. Mire beszélniük kellett, már nagyon oldott volt a hangulat. Közben olyan gyerekek is egymásra találtak, akik egyébként nem nagyon szoktak érintkezni.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Molnár Beáta