„Sok millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok uralták a Földet. Kucorodjatok le a földre egy nagy körben, csukjátok be a szemeteket, ti lesztek most a dínó tojások. Én körbe járok a hátatok mögött, és akinek a hátát megérintem, abból egy szép nagy T-rex fog kikelni. A T-rexek magányos vadászok voltak, ez a T-rex is egyedül szedi majd áldozatait, úgy, hogy akire rákacsint, azt már fel is falta, és az illető kiesett a játékból. A többiek pedig mind aranyos kis Velociraptorok lesznek. A Velociraptorok társas lények voltak, ők csapatban szerettek vadászni, most is így fognak tenni. Ha valamelyik Velociraptort a T-rex lekacsintja, annak vége, de ha három Velociraptor kiszúrja merre garázdálkodik a T-rex, és ezt jelzi előbb úgy, hogy felnyújtja az egyik karját, mintha a nyakát nyújtva kémlelne, és a „Hol bújkál a zsarnokgyík?” felszólításra egy játékosra mutatnak mind a hárman, akkor sikerül elejteniük a T-rexet. Vagy egy másik Raptort… és a játék folytatódik (rövid gyász után). Ha nem ugyanarra a játékosra mutatnak, akkor felbomlott csapatukban az összhang, vadászatra alkalmatlanok, így azon nyomban éhen is halnak, azaz kiesnek a játékból. Ha már csak három Raptor maradt játékban, akkor a T-rex nyert. Ne feledjétek, mindenki vadászik!!! Valaki egyedül, a többiek csapatban. Ha azt mondom „rajta”, ki lehet nyitni a szemeket, fel lehet állni, és indulhat a vadászat! (szerintem izgalmasabb, ha mindenki vadász, és nem eleve áldozat, aki rettegve tekingethet körül, hogy vajon mikor üt az órája)”

Molnár Beáta
Célcsoport: >15