JÁTÉKRA FEL!

Mikóné Győri Mariann: Snúrozás

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Snúrozás
  2. A játék pedagógiai célja: Egy 50-es évekbeli játék megismertetése. Egyszerű, hétköznapi eszközökkel is lehet együtt jól szórakozni, játszani.
  3. A játék jellege: Bemelegítő, ráhangoló
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Az udvaron a megfelelő helyszín kiválasztása, az egymás mellett játszó gyermekek ne zavarják egymást. Ez a játék a golyózás, gombozás és klapecolás mellett szerepelt, így egy-egy osztály tanulóit 4-5 felé tudtunk osztani, hogy minél több időt tudjanak játékkal tölteni.
  6. Résztvevők száma: -8
  7. Résztvevők életkora: 7+,10+
  8. Játékidő: 10-15 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény: 5, 10, 20 forintos pénzérmék, mivel egy gyerek egyszerre legfeljebb három érmét kapott, néhány garnitúrát előre lefestettem pirosra, kékre, zöldre.
  12. Technikai igény: Nincs.
  13. Az előkészítés feladatai: A tervezett nap előtti napokban összegyűjtöttem és lefestettem az érméket.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: nem szükséges előkészület
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Nem szükséges
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Ezt a játékot egy projektnapra terveztem, október 23-i megemlékezés keretén belül. Az alsósok évfolyamonként egy-egy órában, forgóban négy állmáson ismerkedhettek meg 50-es évekbeli játékokkal. Az állomásokon hetedikes diákok tanították meg a játékokat, akiket korábban én készítettem fel, s hogy ők is pihenhessenek, több osztály gyermekeinek én vezettem le a játékot. Így a keret a következő volt: Az 50-es években a gyerekeknek főleg a falvakban, tanyákon nem voltak bolti játékaik, azokkal a tárgyakkal játszottak, amik kéznél voltak. A kisiskolások kedvelt játéka volt a snúrozás, amihez akkoriban filléreket használtak, mi ma forintokkal fogjuk ezt kipróbálni.
  17. A játék menete, játékszabályok: Húzunk egy vonalat a földön, vagy a helyszín adottságainak megfelelően meglévő vonalat jelölünk ki. Pl. a tornateremben. A vonaltól kb. 2-3 méterről öt-tízforintosokat dobnak a játékosok. Minden játékosnak 3 azonos értékű és színű érméje van. Ha valakinek az érméje a vonalat megfelezve esik le, az a snúr közép. Amikor minden játékos eldobta az összes érméjét, akkor megnézzük, ki dobott snúr közepet, vagy ki dobta a legközelebb az érméjét a vonalhoz, mert az nyert.
  18. A játék lezárása: Amikor minden gyermek eldobta az összes érméjét, akkor együtt megnézzük, kinek az érméje esett legközelebb a vonalhoz, és közösen megtapsoljuk a győztest.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Amikor minden gyermek eldobta az összes érméjét, akkor együtt megnézzük, kinek az érméje esett legközelebb a vonalhoz, és közösen megtapsoljuk a győztest.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Több idő esetén a nyertes játékos felveheti az összes érmét a földről, és kijelentheti, hogy fej vagy írás mellett dönt-e. Feldobja az összes érmét egyszerre, és azok az érmék mind az övéi, amelyek az általa választott felükkel felfele estek le.
  21. A játékvezető speciális feladatai: A projektnap miatt én elmeséltem a gyerekeknek, hogy ezt a játékot a saját édesapámtól tanultam meg, ami talán hitelesebbé tette a helyzetet.
  22. Egyéb/megjegyzés: Ennek a tanfolyamnak köszönhetem, hogy egyáltalán eszembe jutott, hogy a hagyományos ünnepi műsor helyett, amiből az alsósok szerintem semmit nem értenek, játékos órát szervezzünk a számukra. Elmondtuk, hogy akkoriban milyen eszközökkel játszottak a gyerekek, így kipróbálhatták a karikázást is a fentebb említetteken kívül. Az őszi szünet után tervezem, hogy a napközisek udvari játékidejében felajánlom ezeket a játékokat is.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Mikóné Győri Mariann