„Kedves Gyerekek! Mesélni fogok Nektek, de ebben a történetben Ti is szereplők lesztek. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos rét. Ezen a réten ültök és Ti is a réti virágok közé tartoztok. Kellemes illatotok van és gyönyörű színekben pompáztok. A méhecskék csak úgy donganak körülöttetek. Van egy méhecske köztetek, akinek az lesz a feladata, hogy minél több virágról begyűjtse a virágnektárt. Igen ám, de Ti nem tudjátok, hogy ki a méhecske közületek. Kártyákkal választom ki a méhecskét. Az lesz a méhecske, aki az egyetlen piros színű kártyát húzza a sárgák közül. Ez véletlenszerű lesz, mert minden kártya teteje egyforma. Senki nem mondhatja, illetve mutathatja meg a kártyát a társainak. Ti figyeljétek egymás szemét, ugyanis a méhecske valamelyikőtökre kacsintani fog, mert így gyűjti be Tőletek (virágoktól) a virágnektárt. Ha ezt észreveszed, hogy rád kacsint, az összes nektárodat begyűjtötte és Te kiesel a játékból. Ha furfangos virágok vagytok és észreveszitek, hogy ki a méhecske jelentkezzetek. Ha három virág is biztos abban, hogy tudja, ki a méhecske, rámutattok. Ha eltaláltátok, ha nem, akkor is kiesik az a játékos, akire mutattatok. Ha nem sikerül a rámutatás, akkor Ti, virágok estek ki. Ha az igazi méhecske kiesik, akkor újra kezdődik a játék, mert Ti, virágok nyertetek. Ha már csak három játékos marad a végén a méhecskével együtt, akkor a méhecske nyert. A játék addig folytatódik, amíg meg nem unjátok. De nem csak a játéknak lesz vége, hanem a mesémnek is. Ugyanis jön egy nyári zápor és eláznak a gyönyörű virágok, majd a zivatar elmúltával éledni, pompázni fognak újra a réti növények.”

Miklós Mária Erzsébet
Célcsoport: 5-9