JÁTÉKRA FEL!

Mihalovicsné Vajda Tímea Judit: Fejreütős játék

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Fejreütős játék
  2. A játék pedagógiai célja: együttműködés fejlesztése, megismert szó-és kifejezés anyag begyakoroltatása
  3. A játék jellege: Kommunikációs
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: felhívni a tanulók figyelmét, hogy a hirtelen mozgások közben is figyeljenek egymásra, nehogy megüssék egymást, illetve, hogy a „fejreütés” jelképes legyen, ne üssenek nagyot, ne okozzanak fájdalmat
  6. Résztvevők száma: 15-20
  7. Résztvevők életkora: 10+
  8. Játékidő: 10-15 perc
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény: egy összecsavart újság, vagy könyv, amivel egymás fejére csapunk ( Nagyobb általános iskolás gyerekeknél, hetedik, nyolcadik osztályosoknál, akik még nem középiskolások és nem elég érettek a feladat valódi célját felmérni; mivel ők kizárólag az ütésre „utaznak”, célszerű a fejre ütés helyett kar érintésre változtatni eszköz nélkül.)
  12. Technikai igény: nincs, esetleg a játék érdekesebbé, színesebbé, figyelemfelkeltőbbé tehető színes szókártyákkal, amelyet a játékosok maguk választanak ki a játék kezdetén.
  13. Az előkészítés feladatai: szókártyák nyomtatása, „ütő”eszköz előkészítése; A helyszín elrendezése oly módon, hogy ott tágas körben állva el tudjanak helyezkedni a játékosok
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: segíthetnek a szókártyák megrajzolásában, esetleg színezésében; ez esetben nem szükséges nyomtatni. De ez egy előző foglalkozás keretében időt igényel.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Egy tanóra keretében több játékot is összekapcsoltam, melyek mindegyikét egy adott történet – a tankönyvben szereplő mese témája köré csoportosítottam. Az órán bemutatott játékok célja a mesében szereplő, és további állatnevek gyakrolotatása, ezen túl az együttműködés, valamint a koncentráció, figyelem erősítése a csoporton belül. Angolt tanítok, a tananyagban szereplő Chicken Licken című rövid mesét dolgoztuk fel hatodik osztályosokkal. A bevezetésben megkapták a gyerekek az állatok képeit tartalmazó kártyákat, mindenki elmondta a nála lévő kártyán szereplő állatnevet angolul; ezt többször ismételtük. Ezután felszólítottam a „róka” tulajdonosát, hogy lépjen középre, és egy széket kiemelve a körből egy klasszikus székfoglaló játékkal melegítettünk be, amikor is a rókának el kell kapnia egy állatot, azaz elfoglalni valaki helyét a „go, go, go…”-t követő „stop” vezényszóra. Néhány fordulót követően összeszedtem a kártyákat, kiemeltem közülük a csirkét, tyúkot, kacsát, ludat és rókát, akik a mese szereplői. A táblára ragasztva a kártyákat megbeszéltük a mesében elhangzó neveiket, elmondtam a történetet magyarul, egy-egy angol kifejezéssel kiegészítve; majd ezt követően meghallgattuk a mesét a digitális táblán.
  17. A játék menete, játékszabályok: Miután a történetet megismerték és teljességgel megértették, azt mondtam, hogy most ismét körbe állunk és ismét lesz egy rókánk, aki el akarja kapni az állatokat, akik egyedül védtelen prédák, ám párban megmenekülnek. Ekkor játszottuk a tanfolyam során megismert "kisegér" játékot, ezúttal más (rókás) történettel). Ezt követte a vizsgafeladatul választott játékom, a fejreütős. Ennek a játéknak egy névtanulós célra használt változatával szintén találkoztam a tanfolyam során. Az angol nyelv oktatása során pedig használtam az általam jelenleg jóval továbbfejlesztett játék – korábban megismert változatát. A mai napi vizsgaórámon eljátszott játék a következő volt: A tanulók körben felállnak, egy tanuló kivételével, aki a kör közepén helyezkedik el. Őt kivéve mindenki választ egy kártyát mielőtt a körbe beáll. Sorban elmondja mindenki a képen látható – jelen esetben állat – angol nevét. Ezt többször végigcsináljuk, hogy mindenki jó memorizálhassa mind az állatnevek angol megfelelőjét, mind azt, hogy éppen melyik társuknál van az adott kártya. Egy valaki mond egy állatnevet (nem a sajátját és nem a mellette állókét). A feladat az, hogy akinél az elhangzott állatnévnek megfelelő kártya van, gyorsan kell, hogy mondjon egy másik nevet, mert ha nem siet eléggé, a kör közepén álló társa lecsapja. Vagyis neki az a feladata, hogy gyorsan rácsapjon annak a fejére, akinek az állatneve elhangzott. Ha nem elég gyors a középső játékos, akkor a megnevezett illető gyorsan mond egy másik nevet, és így tovább. Ha lecsapnak valakit, ő kerül a kör közepére. Akkor is bekerülhet valaki, ha a kétoldalt mellette állók egyikének nevét mondja, vagy a sajátját, vagy azét, aki az övét mondta. Vagyis oda-vissza nem szabad mondogatni a neveket (goat-hamster-goat-hamster…) A játék során egyszer hely-és kártyacsere is történt a játékosoknál, ekkor újra elmondtuk, memorizáltuk, rögzítettük azt, hogy kinél melyik kártya van.
  18. A játék lezárása: Eleinte nagyon élvezik a gyerekek ezt a játékot, sőt némelyeknél időt vesz igénybe, mire megérti teljesen és eléggé, élvezhető szintre „felgyorsul” a játékban. Akkor van vége a játéknak, ha érezzük, hogy kezd unalmassá válni, illetve ha már majdnem mindenki volt középen. Ebben az esetben jóval tovább élvezték a gyerekek a játékot, mint gondoltam. A lezárást a tanóra végének közeledte sürgette. Többen követelték volna még a játékot, hiszen kevesen kerültek középre, illetve a nehezebb szavakat/ állatneveket ritkábban mondták, így néhány tanuló kevesebbet "szerepelt".
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A játék során az izgatottságtól ki is fáradnak a tanulók. Így a játék befejeztével, helyük elfoglalása után még egyszer végigmondjuk az összes kártyán szereplő állat nevét, majd a gyerekek nevét mondom és nekik be kell kiabálni azt az állatnevet, ami az övé volt, illetve fordítva is „tesztelem” őket, mondom az állatnevet és nekik a tanuló nevét kell bekiabálniuk. Így zárjuk a játékot és a szótanulást is. Ezután mindenkit végig kérdeztem, hogy értékelje az órát. Mindenki azt mondta „jó volt”. Kérdésemre, hogy „De miért volt jó?” az egyik fiú azt felelte, hogy mert ma nem tanultunk semmit. Igen, – mondtam neki, csak megtanultál húsz állatnevet…..
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Az eredeti játékot nevekkel láttam a tanfolyam során; ám ezt megelőzően ismertem ezt a játékot az általam leírt módon, amikor idegen nyelv szókincsének gyakorlására használjuk. A képkártyák, a levezető feladat (névkérdező), illetve a tankönyvi olvasmányhoz kapcsolás és egy, vagy több megelőző (önmagunkat szerepekbe illesztő bemelegítő játék) hozzáadása mind a saját elképzelésem szerinti kiegészítései a játéknak; melyeket most először próbáltam ki így egyben, komplexen. Fokozható a játékélmény, ha egyszer – egy esetleg előre megbeszélt kulcsszó a játékvezető részéről történő elhangzása után – mindenki gyorsan helyet cserél, és / vagy kártyát cserél. Ilyenkor újra végig kell mondani a kártyákat tanulónként, hogy az új tanuló-szókártya kapcsolatot megjegyezhesse mindenki. (ezt is beillesztettem a mai játékba)
  21. A játékvezető speciális feladatai: A terem és szükséges eszközök előkészítése, a szabályok pontos és részletes ismertetése a félreértések elkerülése érdekében. Végig figyelni kell a játékosok fizikai és lelki biztonságára (előfordulhat, hogy valaki nem érzi jól magát a játék során és ilyenkor olyan helyzetet kell teremteni, ami neki is kényelmesebbé teszi a játékot). Figyelni kell, hogy helyesen játszanak-e, illetve, hogy mikor jön el az a pont, amikor abba kell hagyni a játékot.
  22. Egyéb/megjegyzés:
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Mihalovicsné Vajda Tímea Judi