„Volt egyszer egy kutya, aki mindig éhes volt, sosem tudott jóllakni. A kedvenc csemegéje a kolbász volt, sosem tudott neki ellen állni. Ezért ha a gazdái nem figyeltek, akkor egy szempillantàs alatt elcsent egy kolbászt a kamrából. Egyet pislog, és már el is tűnt egy kolbász…( kacsintás helyett „erősebb” pislogás) Körbe ülünk- ez a kamra, a gyerekek benne a kolbászok. „Titkosan” választok egy kutyát a kolbászok közül: mindneki becsukja a szemét, megsîmogatom a fejét egy gyereknek. Ezután mindneki kinyitja a szemét. A kutyának nem szabad elárulnia magàt, mert ha rájönnek, hogy ki a kutya, vége a titkos kolbászlopkodásnak… Az az ügyes kutya, aki úgy „pislog” a kolbászokra, hogy csak az a játékos vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Amelyik kolbászra rápislogott a kutya, az eltűnik a kamrából. Ha valamelyik kolbász észreveszi, hogy ki a kutya, akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három kolbász sejti, hogy ki a kutya, akkor háromig számolunk,més egyszerre kell rámutatniuk arra, akire gyanakszanak. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a kolbász esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kutya). Ha a kutyával együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a kutya nyert. Hiszen már nem lesz három kolbász, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a kolbászok nyernek. Játék nehezítésben: Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhármom kolbász eltűnik a kamrából.”

Mészáros-Polányi Hajnalka
Célcsoport: < 5 év