„Az őserdőben, a világtól elzártan él egy bennszülött törzs, akiknél az a szokás, hogy a fiatalok nagykorúvá válásának beavatási szertartása előtt egy törzsi játékot játszanak. Az vehet részt a szertartásban, aki megnyeri a játékot, vagyis kitart a játék végéig úgy, hogy a többiek nem leleplezik le. Minden fiatal húz egy botot (jelen esetben a botot fogpiszkáló szimbolizálja), aki a rövidebb végű botot (rövid fogpiszkálót) húzza, az lesz az úgynevezett kacsintó, akinek úgy kell egyenként, titokban, rákacsintania a körben ülő többi törzstagokra, hogy azt senki ne vegye észre csak az, akire rákacsintott. Folyamatosan figyelni kell egymást, mindig más szemébe kell nézni. Aki a rövidebb botot (fogpiszkálót) húzta, annak pedig a megfelelő pillanatban, akkor, mikor úgy gondolja, hogy senki nem látja, rá kell kacsintania arra, akit kiszemelt magának. Akire sikeresen rákacsint, az kiesik a játékból. A kacsintó akkor győz, ha mindenkit sikerül kikacsintania a játékból, és senki nem veszi észre, hogy ki a kacsintó. Ha valaki gyanakszik a kacsintó személyére, akkor azt jeleznie kell, de csak akkor árulhatja el hangosan, ha már három ember is jelzi a gyanakvását. Egyszerre kell rámutatniuk arra, aki szerintük a kacsintó. Ha talált, akkor a kacsintó kiesik a játékból és törzsi szokásnak megfelelően a felnőtté avatási szertartása elhalasztódik, egy későbbi időpontra. Ha viszont, a gyanú nem igazolódik be és valójában nem az a kacsintó akit gyanúsítanak, akkor azok esnek ki a játékból, akik tévesen gyanúsítottak. A játékból akkor is kiesik a gyanúsított ha a gyanú téves ugyan és nem Ő a kacsintó, de mindhárom játékos egyformán Őrá gyanakodott. A játéknak akkor van vége, mikor összesen már csak három törzsi tag maradt játékban, mivel ekkor már nincs annyi ember, aki gyanakodhatna. „

Mátyásné Nagy Judit
Célcsoport: 14+