A játék neve, címe: Kő-papír-olló csata

A játék pedagógiai célja: Közösség építés, csapartszellem kialakítása, javítása, feszültség levezetés

A játék jellege: Csoport- vagy párképző

A baleseti kockázat szintje: közepes

Szükséges biztonsági intézkedések: Ki kell jelölni a játéktér határait.

Résztvevők száma: 21-30 fő,

Résztvevők életkora: 10 évtől idősebb

Játékidő: 5-10 perc

Helyszín: Elsősorban szabadtéren játszható

Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye

Eszközigény: Nincs szükség eszközre.

Technikai igény: Nincs szükség technikai eszközre sem.

Az előkészítés feladatai: Nincs szükség különösebb előkészületre.

Az előkészítéshez szükséges idő: Nem szükséges előkészület

A játék megnyitása, nyitánya: Körülmények: Csepergős, esős idő egész nap, gyerekek napközben nem tudtak kimenni az udvarra. Az energiáik, frusztrációik levezetetlenül maradtak. A tanórák után az írásbeli lecke már elkészült és van még egy félóra az ebédeltetésig. A gyerekek hangosak, fáradtak, ’zsizsikesek’. Jár az agyam, mit kezdjek velük, levegőzni kellene, de az udvar csupa pocsolya, víz, sár, de van térköves, viszonylag nagyobb szabad tér, focizni nem lehet, kellene játszani valamit. Lapozom magamban a látott, játszatott repertoárt. Látom, hogy néhány fiú elkezd kő-papír-ollót játszani…… és pámm megvan! Kő-papír-olló csatát fogunk játszani!

A játék menete, játékszabályok:Játékszabályok: gyerekek párban egymással lejátsszák a kő-papír-olló meccset, a vesztes a nyertes háta mögé áll és mennek tovább ketten játszani, végül egyre hosszabb a sor, fokozódik az öröm.

A játék lezárása: Kihirdetem a csata győztes csapatát és felkínálom a folytatás lehetőségét.

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Értékelés: A játék a kitűzött céljait elérte, mert ez egész csoport kivétel nélkül együtt játszott, osztálytól, nemtől, bőrszíntől függetlenül. A feszültségüket a szabadlevegőn hangoskodva, de ellenőrzött körülmények között levezethették. A játék hevében teljesen felszabadultak, önfeledten szórakoztak, igazán jó volt őket nézni, így a tétlen idő egy pillanat alatt elrepült. Jókedvvel, kipirulva, kissé vizesen mentünk ebédelni.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Hiba: amikor már sorok alakultak ki, a gyerekek úgy gondolták, a sor minden tagjával le kell játszani egy-egy meccset. Miután ezt észrevettem, pontosítottam a játékleírást és kihangsúlyoztam nekik, hogy csak a sor elején álló ember játszik. Az új csata nem hozta meg a megfelelő hatást, még mindig voltak értetlenebb gyerekek. Újra gondoltam és azt a szabályt hoztam, hogy a vesztesnek rá kell tennie a két kezét az előtte álló gyerek vállára, így a kezük le van foglalva és nem jut eszükbe meccset játszani a sorban állóknak. És most már igazán jól ment a játék. A gyerekek belemerültek, sikongattak, örültek. Egymás közelségében voltak úgy, hogy egyébként nem is játszanának együtt, nem is mennének egymás közelébe.

A játékot lejegyezte: Matiné Lovas Orsolya