„Az Egri csillagok regény feldolgozásához használnám, a várvédőknek ki kell találni, hogy ki az áruló. A játékosok közül kiválasztok egy játékost úgy, hogy a többiek ne tudják kit választottam: mindenki húz egy összehajtott cédulát egykosárból, de csak az egyiken van rajta Jumurdzsák gyűrűje. Mindenki úgy nézi meg a céduláját, hogy a többiek ne lássák. Megkérem a játékosokat, hogy üljenek körbe és mindenki nézzen a többiek szemébe. Annak, aki a gyűrűs cédulát húzta, az lesz a feladata, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a játékos vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Akire "Hegedűs" rákacsintott az kiesik a játékból. Ha valaki észreveszi, hogy ki "az áruló", akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három játékos sejti, hogy ki húzta Jumurdzsák gyűrűjét, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a Hegedűs). Ha a kiválasztott játékossal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor az áruló nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a várvédők nyernek. Megjegyzés: A játék előtt nem, hanem a regény feldolgozásának keretében, még a játék előtt térek ki és beszéljük meg az "árulás" etikai kérdését.”

Martonné Márta
Célcsoport: 10-14 év