„A tél vége felé a hóemberek egyre szomorúbbak lettek, mert hosszú időre el kellett búcsúzniuk a gyerekektől. Elhatározták, hogy elmennek a felhők királyához, hogy segítsen nekik, és takarja el a Napot. A felhők királya azt válaszolta: a Nap sokkal erősebb nálam, egyedül nem tudom eltakarni. De ha a gyerekek is segítenek, talán még egy kis időre sikerülhet. Most elvarázsolok minden kis barátotokat esőcseppé. Menjetek haza, és kérjétek meg őket, hogy segítsenek nektek.Úgy tudnak segíteni, ha leülnek körbe! Azután keressék meg a szemükkel a Napot, akit a tanító néni már kiválasztott. Mindenki nézzen a társai szemébe. De legyenek óvatosak, mert a Nap könnyen felszáríthatja a magányos kis esőcseppeket úgy, hogy rákacsint valamelyikőjükre. Ha valaki észreveszi, hogy ki a Nap, akkor fel kell emelnie a kezét, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három esőcsepp sejti, hogy ki a Nap, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a társukra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhármójukat felszárítja a Nap, és kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a Nap). Ha a Nappal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a Nap nyert és beköszönt a tavasz. Nektek pedig kedves hóemberek, vissza kell térnetek a magas, hófedte hegycsúcsokra, hogy ott várjátok meg az újabb telet. Ha a pedig a három esőcsepp összefog és eltakarja a Napot, akkor még maradhattok az iskola udvarán, amíg Sándor, József és Benedek nem hoznak zsákban meleget.”

Lipcseiné Kun Ildikó
Célcsoport: 5-9 év