JÁTÉKRA FEL!

Lendvai Emese: Hollósuli

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Hollósuli
  2. A játék pedagógiai célja: a játékosok, akik nemrég kezdték el közösen gimnáziumi tanulmányaikat, egy játék keretében dolgozhatják fel eddigi tapasztalataikat az egyes tantárgyakkal kapcsolatban.
  3. A játék jellege: Együttműködési
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: a játékosok helyváltoztatáskor és az egyes mozdulatok közben vigyázzanak egymás testi épségére.
  6. Résztvevők száma: 15-20
  7. Résztvevők életkora: 14+
  8. Játékidő: 10-15 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: semmilyen kellékre nincs szükség a játék során.
  12. Technikai igény: a játékhoz a játékosok számával megegyező számú székre van szükség.
  13. Az előkészítés feladatai: a székeket egy körben kell elhelyezni, egymástól kb. 20-25 cm távolságra.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: a játékosok teszik körbe a székeket.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A játék előtt minden résztvevő elfoglalja a helyét az egyik széken. Ismertetem a játékszabályokat.
  17. A játék menete, játékszabályok: A játékosok felállnak a székeik előtt 1-1 lépéssel egy körben, én pedig a kör közepéről irányítom a játékot. Különböző „hívó szavakat” fogok mondani, rámutatok 1-1 emberre, majd megmutatom a „hívó szavakra” által adandó mozgásos reakciót vagy gesztust. A „hívó szavak” után elvárt mozgásokat egyenként ismertetem, majd begyakorlás és helycsere után bevezetem a következőt és így tovább. • „Matematika”: akire rámutatok, kerekre nyitja a szemét és a száját, a két arcához teszi a kezeit és jobbra-balra ingatja a fejét kétségbeesett tekintettel. A szomszédai széttárják a karjukat, mint aki szintén nem tudja a választ valamire. • „Nyelvtan”: akire rámutatok, úgy csinál, mint aki összerogyni készül, a szomszédai pedig a kezüket fegyverként fogják a fejükhöz. • „Ének”: akire rámutatok, vezényel, mit egy karmester, a szomszédai pedig körbefogják a kezükkel és táncolnak körülötte. • „Testnevelés”: akire rámutatok, törzskörzést csinál, a szomszédai pedig magas térdemeléssel futnak egyhelyben.
  18. A játék lezárása: a játékból nem lehet kiesni, mivel a cél az együttműködés, egymás segítése akkor is, ha egyikük téveszt. Ebből kifolyólag akkor ér véget a játék, amikor a játékosok megunják.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: a játékosok dicséretét a részvételért és az igyekezetért közös élménybeszámoló követi. Ebből kiderül, hogy mik voltak a tapasztalatok és tanulságok.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: a résztvevők maguk is kitalálhatnak a közös életüket, tanulmányaikat érintő gesztusokat és mozdulatsorokat ill. ezek kombinációit.
  21. A játékvezető speciális feladatai: a szabályokat fokozatosan ismertettem. Először csak egy utasítást mutattam meg, majd amikor a játékosok begyakorolták a „hívószóra” adandó reakciókat, helycserét követően ismertettem a következőt. Amikor már mindenki számára érthető volt, hogy mit kell tenni, akkor vezettem be a következőt, és így tovább. Minél jobban ment a játék, annál gyorsabban vezettem a játékot.
  22. Egyéb/megjegyzés: A diákok szerették ezt a játékot!
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Lendvai Emese