„Jancsik és Juliskák Mindannyian ismeritek Jancsi és Juliska történetét? (A két gyermek elcsatangolt az erdőben és mire besötétedett nem találtak ki a rengetegből. Egy pislákoló fényt vettek észre, s mikor közelebb mentek egy kis mézeskalácsházat pillantottak meg. Akkor még nem tudták, hogy egy gonosz boszorka háza.) Ti lesztek az eltévedt Jancsik és Juliskák. A nálam lévő pénzérmékből aki a tízest húzta, ő lesz a banya! Neki az lesz a feladata, hogy minél több Jancsit és Juliskát becsaljon a házába. Ezt egy kacsintással tudja megtenni. Akire rákacsint, azt már foglyul ejtette, onnantól az némán szemléli tovább az eseményeket a mézeskalácsházból. A büdös banyának úgy kell rákacsintani a többiekre, hogy azt más ne vegye észre! „Ha valaki észreveszi, hogy ki a banya, a kacsintó, akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három játékos sejti, hogy ki a kacsintó, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha a kiválasztott játékossal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a kacsintó nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek.” Érthető a játék? Akkor kezdhetünk? Mindenki húz egy pénzérmét, megnézi, senkinek nem mutatja. Beteszi a zsebébe, vagy ráül. Kezdődjék tehát a játék Jancsik és Juliskák! Na meg a banya!”
Kovácsné Toldi Ildikó
Célcsoport: 5-9 év