„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Szerette volna már letenni a lantot, ezért férjet keresett leányának, a gyönyörűséges királykisasszonynak, Málikának. Azt persze tudta, akárkire nem bízhatja a királyságot, így tervet eszelt ki. Legyen azé a leánya, aki mind közül a legokosabb, leggyorsabb, legügyesebb. Jöttek is a kérők messzi országokból. A király leültette őket körbe, de beavatta egyik hű emberét a próbatételbe. Ő lett a kacsintó. (a kérők nem ismerték egymást, így nem tudták, ki ő). Megkérte őket, hogy váltásra mindenki nézzen a többiek szemébe. A beavatott feladata az lesz, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a kérő vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Az a kérő, akire a beavatott rákacsintott az kiesik a játékból. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három kérő sejti, hogy ki a kacsintó, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a kérőre, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a leánykérésből. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a kérő esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha a beavatott játékossal együtt már csak hárman maradtak a leánykérésben, akkor a kacsintó nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek. Nekik pedig egy újabb próbatétellel kell megbirkózniuk. (kicsit sántít, de talán valakinek ez lehet a fonal, amin elindul….??) Üdv: Anita”

Kovácsné Sürüs Anita
Célcsoport: 5-9 év