„Gyerekek! Ma a jövőbe ugrunk! Egészen pontosan 2182-be! Mint ahogyan azt sejthettétek eljön az a világ, amikor a sok gép és kütyü bezavar a kommunikációnkba… Ebben a korban már nem tudtok majd beszélni. Most csak kacsintgatni és mutogatni fogtok! Én vagyok a fővezér, aki parancsnokot akarok választani a következő bolygótámadáshoz. Űrgyufákból fogtok húzni egyet. Csak egy olyan űrgyufa van, aminek meghagytam a végét; a többiről letörtem. Az lesz a támadás parancsnoka, aki azt a szálat húzza, amin látható a gyufa feje. Mivel itt mindenki a parancsnokságra akar törni, úgy nézzétek meg, hogy ne lássa a szomszédotok, mit húztatok! (Megtörténik a húzás.) A parancsnok nem egészen elégedett a seregével. Néhányótokat likvidálni akar. Ezt úgy tudja megtenni, hogy kacsint egyet valakire. Ha meglátod, hogy rád kacsintottak, akkor már ki is estél a csapatból… Persze ezt a csapat az igazságérzete nem hagyhatja annyiban!! Ha valaki más is meglátja a kacsintást, felteszi a kezét. Amikor már hárman jelentkeznek, hogy sejtik ki a kacsintó, akkor adok egy lehetőséget tippelni, hogy ki lehet a parancsnokom. Ezt háromra, határozott rámutatással teheti meg a 3 jelentkező. Ha nem ugyanarra a személyre mutattok, akkor mindhárman kiestetek a csapatból. Ha sikerül ugyanarra a személyre mutatnotok, akkor ő esik ki a csapatból – függetlenül attól, hogy ő volt-e a parancsnok vagy sem. Ha rájöttetek és sikerült a rámutatás, akkor a csapat nyer! Ha parancsnok két játékos kivételével mindenki mást likvidál a kacsintásával, akkor ő nyeri meg a játékot, mert nem marad 3 ember, aki gyanúsíthatná őt! Hajrá parancsnok! Hajrá csapat!”

Kovács Lia
Célcsoport: 10-14 év