„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, kerek , virágos mező, ahol tündérek és egy álruhába bújt varázsló élt. Ez a varázsló nagyon szerette volna elkapni a mező tündéreit. Bizony ezt meg is tehette egy titkos varázskacsintássa. Amelyik tündérre titokban rákacsintott az fogságba esett. Viszont a tündérek nagyon szemfülesek voltak ám és ha összefogtak, akkor bizony le tudták győzni a varázslót. Amikor egy tündér gyanút fogott, észrevette, hogy egy társára rákacsint a varázsló, azt feltett kézzel jelezte a többieknek. De még nem árúlhatta el, hogy ki az álruhába bújt varázsló, csak akkor, ha már 3 tündér is sejtette azt. Ekkor egyszerre rá kellett mutatniuk a gyanúsítottra. Ha mindannyian ugyanarra mutattak, akkor az a tündér kiesett, csapdába került, akár ő volt a varázsló, akár nem. Ha pedig nem ugyanarra mutattak, akkor bizony mindhárom tündér fogságba esett. Amennyiben sikerült lefülelni a varázslót, akkor az összes tündér felszabadult. A varázsló csak akkor győzhetett, ha a mezőn már csak két tündérke maradt szabadon.”

Kóty Zsuzsanna
Célcsoport: 5-9