„Lókötő betyár A Guth – i erdő határában, Nyíracsádon a régi időkben gyakran megfordultak betyárok, lovas szabadlegények. A leghíresebb közülük Rózsa Sándor. Számos anekdota fennmaradt velük kapcsolatban. Például: fordítva tették a patkót a lóra, hogy ne tudják a pandúrok (vármegyei rendfenntartók) őket megtalálni. Voltak közöttük lókötő betyárok is, akik a lovakat lopták. Nagyon ravasz és minden hájjal megkent legények voltak ők. Úgy ellopták a lovat a gazdától, hogy mire az észbe kapott, már bottal üthette a betyár nyomát. Izgalmas lókötő játékra hívlak benneteket. Húzzatok egy lovas kártyát. Az lesz a ti lovatok. Ne mutassátok meg a többieknek. Nagyon vigyáznotok kell rá, mert okos, szelíd és barátságos állat. Van azonban egy kártya, amin nem ló szerepel, hanem egy lókötő betyár. Aki ezt a kártyát húzza, az lesz a kacsintó. Az ő feladata rákacsintani a többiekre úgy, hogy csak az az egy játékos vegye észre, a többiek ne. Akire a lókötő rákacsintott, kiesik a játékból, ellopta a lovát a betyár. Ha valaki észreveszi, ki a kacsintó, kézfeltartással jelezhet. Ha már hárman jeleznek, egyszerre kell megmutatniuk a betyárt. Ha nem egy játékosra mutatnak, kiesnek mind a hárman. Ha ugyanarra a személyre mutatnak, az kiesik akkor is, ha nem ő a betyár. Ha lefülelik a betyárt a többiek nyertek. Ha a lókötővel együtt már csak hárman maradtak játékban, akkor a betyár nyert. Jutalmul felülhet az igazi lóra. Üljünk körbe a körkarámban! Itt vannak a lovaink is biztonságban. Indulhat a játék! Nagyon vigyázz a lovadra! Megjegyzés: A játékot lóasszisztált foglalkozáshoz terveztem. „

Koleszár Tímea
Célcsoport: 10-14