„Nem tudom, hányan ismeritek Szilaj a vadló történetét. Szabadon szeretett száguldani a pusztán a társaival. Aztán egy nap eltévedt, elszakadt a többiektől. Egyedül kószált, míg egy farm közelébe nem ért, ahol a kerítésen belül békésen legeltek a már betört,szelíd lovak. Szilaj nem értette, miért jó ez nekik, ezért elhatározta, hogy kiszabadítja őket. Titokban akarta tartania, hogy kiket visz magával, ezért csak a szemével jelezte, hogy kit szeretne kivinni. Akire rákacsintott, az onnantól kezdve kívül került a farmról. Igen ám! De a farmon lakók szerették az ottani életet, ezért nem tetszett nekik, hogy egyre kevesebben vannak. De rájöttek Szilaj titkára, és onnantól kezdve figyelték, hogy kire is kacsint a musztáng. Kártyákat fogok szétosztani. Mindegyiken egy ló látható, de csak az egyik fehér színű- ő lesz Szilaj- a vadló. Kérlek Benneteket, hogy ne mutassátok meg a képeket, nézzétek meg, majd szó nélkül üljetek le egy nagy körbe. Miután mindenki megtalálta a helyét, egy kolompszót fogtok hallani, ez jelzi, hogy megérkezett Szilaj a farmra , és kezdődik a játék. Akire a „fehér ló” rákacsint, az kiesik a játékból. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, az kézfeltartással jelezze, hogy ő már sejt valamit. Ha már három játékos sejti, hogy ki a kacsintó, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha a kiválasztott játékossal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a kacsintó nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek.”

Kissné Orbán Veronika

Célcsoport: 10-14 év