„Keressen mindenki magának egy helyet a kikészített székek közül és üljön le! Ma, amikor idefelé jöttem, egy idős, mozgássérült bácsinak segítettem leszállni a buszról és beszélgettünk egy kicsit, hogy hol dolgozom, mivel foglalkozom. Azt mondta, hogy amiért ilyen kedves voltam vele, megajándékoz egy szupererővel, amit az óvodában használhatok és sokszor jól is jöhet! Egy olyan szupererővel, amivel a gyerekeket egy szempillantásra el tudom csendesíteni, altatni. Ezt most ki is szeretném próbálni, ugyanis ezt az erőt tovább is adhatom bárkinek! A körön kívűl fogok sétálni és valakinek meg fogom simogatni a hátát. Akit megsimogattam, annak át is adtam a szupererőmet. Az a valaki a szemével el tud altatni másokat, ha rájuk kacsint, vagy nagyot pislant. Igen ám, de csak úgy teheti ezt meg, hogy a többiek ne vegyek észre, csak az az egy gyerek, akire rákacsintott! A többiek feladata, hogy kitalálják kinek adtam át a varázserőmet. Ehhez arra van szükség, hogy egymás szemébe nézzetek folyamatosan. Ha valaki sejti, hogy ki altatja el a gyerekeket, az nem bekiabálja a szuperhősünk nevét, hanem felteszi a kezét! Ha 3 kisgyerek kezét feltette, akkor fogom megekérdezni tőlük, hogy kire gondoltak! Ha eltalálják akkor, elveszik a varázsereje a hősünknek. Ha viszont nem találják el, ök is elalszanak. Induljon a játék! Elindulok! „

Kissné Borsodi Tímea
Célcsoport: 5-9