JÁTÉKRA FEL!

Kisdi Eszter: Csoportbontó – téli variáció

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Csoportbontó – téli variáció
  2. A játék pedagógiai célja: Közösségépítés
  3. A játék jellege: Együttműködési
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Megfelelő tér kialakítása után szóban elmondtam, mire kell vigyázni.
  6. Résztvevők száma: 21-30
  7. Résztvevők életkora: 7+,10+
  8. Játékidő: 5-10 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: A két térfél kialakításához szükséges kötél.
  12. Technikai igény:
  13. Az előkészítés feladatai: Megfelelő teret kell kialakítani. Miután mi egy osztályteremben játszottuk, ki kellett pakolni a padokat, félretenni a székeket.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A gyerekek segítettek a kipakolásban, gyorsan megvoltunk.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Mivel a farsangi játék-délutánunk témája a téli olimpia volt, ezért átalakítottam a „kő-papír-olló” játékot „pingvin-jegesmedve-vadász” játékká. Így először is meg kellett tanulnunk az új „jeleket”: – a vadász lő a puskájával – a pingvin totyogva járkál (két kéz szorosan a törzs mellett) – a jegesmedve pedig feni félelmetes karmait.
  17. A játék menete, játékszabályok: Egy kicsit gyakoroltuk az új mozdulatokat. Megbeszéltük, hogy: a vadász erősebb a jegesmedvénél, mert lelőheti, a jegesmedve erősebb a pingvinnél, mert megeheti, a pingvin erősebb a vadásznál, mert lebukhat a víz alá, és elúszhat. Kipróbáltuk néhány körben, véletlenszerű párokat alkotva. Majd elmagyaráztam a „csoportbontó” játék szabályait: minden csapatnak közös jelet kell megbeszélnie, és egységesen mutatnia azt. Ha ők „győztek”, el kell kapniuk minél több embert a másik csapatból, anélkül, hogy átlépnék a térfelet jelző kötelet. Természetesen a másik csapatnak pedig menekülnie kell.
  18. A játék lezárása: Nem volt különösebb „lezárása” a játéknak, mivel egy játékdélután során folytattuk le, ezért ezután a játék után jött még más játék is.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Nem értékeltem, jutalmaztam, vagy dolgoztam fel velük együtt a játékot. Ennek a játéknak „csak” a játszás maga volt a célja, az örömteli együttlét. Legalábbis számukra. Számomra is az elsődleges cél a játék maga volt. Ezt a célját tökéletesen betöltötte. De emellett még: – először is közösségépítő is volt: látszott, hogy az első körben még sokkal lassabban, és nagy hangoskodással tudtak csak megegyezni abban, hogy mit mutassanak, de már a második körben is jobban ment, a harmadikra pedig még jobban: rájöttek, hogy jelbeszéddel többre mennek. – a memóriát is fejlesztette, hiszen új jeleket használtunk. – erősen fejlesztette a reflexeket is, hisz gyorsan kellett reagálni.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Természetesen sokféle variációt ki lehet találni erre a játékra.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Feladatom csak a felügyelés, a rendtartás volt. Vitás helyzet esetén még „bíróként” kellett volna fellépnem, de ez alkalommal erre nem volt szükség.
  22. Egyéb/megjegyzés: Úgy éreztem, sokkal érdekesebb volt így, az új jelekkel, mintha a megszokott kő-papír-ollóval játszottuk volna. Az is igaz, hogy már elég nagy gyerekekkel (9-10 évesek), és egy nagyon összeszokott közösséggel játszottam, ezért jól jött, hogy volt egy új, szokatlan, érdekes elem a játékban. Egy most ismerkedő első osztályban bizonyára másképp játszottam volna…
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Kisdi Eszter